2014. április 2., szerda

Langenlois C1

Végre eljött az idény első versenye. Ami egyben életem első külföldi megmérettetése is volt. Ausztriába kellett utaznunk ezért a versenyért, ahol igen komoly mezőny jött össze, mind a felnőtteknél, mind a mi korosztályunkban.

Szombat reggel indult a magyar utánpótlás különítmény egy része, amiben én is beletartoztam. Benkó Laci volt a sofőrünk, a versenyzők pedig a következők voltak: Erdélyi Attila, Dina Marci, Dina Dani, Megyasszai Lilla, és jómagam. Időben ki is értünk a pályára, és még a fiatalabb korosztályok rajtja előtt be tudtuk járni a pályát.
A verseny 1 rajt-körből, 4 nagy-körből állt. A rajt-kör egy hosszú aszfaltos emelkedőt tartalmazott, majd egy engedős lefelét. A nagy-kör pedig 2 hosszabb, meredek emelkedőt tartalmazott: az első egy kövesebb, gyökeresebb, a második pedig egy kavicsosabb, dózeresebb volt. Az emelkedők után mindig jött körülbelül 1 perc sík, majd engedősebb lefelék, nagyobb kanyarok nélkül, inkább csak a nagy por nehezítette meg a lejtőket. A pályajáráson el is kezdtem köhögni a nagy portól. Nem esett jól.

Pályajárás után megrohamoztuk a szállásunkat, ami egy nagyon kellemes szálloda volt. Estére sajnos még megmaradt a köhögésem. Bringa takarítás, és vacsora után be is vetettem magamat az ágyba, hogy ki tudjam pihenni magamat a vasárnapi megmérettetésre.

Nagyon király reggelit kaptunk, majd egy kis pihenés után el is indultunk a versenyhelyszínre. Sajnos nem volt túl biztató a bemelegítésem, mivel még mindig köhögtem.

A rajtban a 17. helyre szólítottak, ez körülbelül az 5. sort jelentette.


A rajt-köröm sajnos nem sikerült valami jól. De az emelkedő végére szerencsére be tudtam fogni Zsombort és Danit. Az első két körben meg is maradt ez a hármas, kisebb szétszakadásokkal. Nekem annyira a meredek emelkedők nem haladtak, mint a srácoknak (erősek voltak). De síkon szerencsére elég jó tempót tudtam menni, itt mindig fel is értem rájuk, aztán a lefeléken el is tudtam távolodni egy picit. A 3. kör első emelkedőjére már csak ketten maradtunk Danival. Itt benyomtam a második koffeines Nutrixxion gélemet, ami sokat segített. A kör végére kezdtem érezni magamban az erőt, ezért gondoltam, hogy megpróbálok befogni pár előttem haladó srácot. A síkon ez olyan jó tempót jelentett, hogy Dani le is szakadt rólam. Majd a lejtő végére ez a távolság körülbelül 10-20 másodpercre nőtt. Az utolsó körben elég jó tempót tudtam menni a többiekhez képest, meg is előztem 2 srácot. Így a 20. helyezésen gurultam be a célba, ami magyarok között a 2. helyet jelentette (Atkónak sajnos fékproblémák miatt ki kellett állnia).

Úgy gondolom, hogy elég jó versenyt tudtam menni, főleg hogy a héten kezdtem el a gyorsító edzéseimet, meg ugye én általában maratonokon szoktam versenyezni. Tavaly gyakorlatilag nem is indultam xco-n. Én utólag visszatekintve elégedett vagyok a versenyemmel, bár még bőven van hova fejlődnöm, de még csak tavasz eleje van, szóval van időm.
Az elvárásaimnak megfeleltem, ezek a következők voltak: 25-be jönni, a magyarok között 3-ba.

A versenyen nagyon jó szolgálatot teljesített az új Giant XTC Composite 29-es kerékpárom, amit csapatomtól, a Mesterbiketól kaptam. Ezen a poros, száraz versenyen nagyon jó szolgálatot nyújtott a Continental Race King gumi.

Hétfőn a suliban délig sikeresen elfújtam 40 zsebkendőt, tehát mondhatni, hogy beteg lettem. Tegnap el is látogattam a háziorvosomhoz, ahol kiderült, hogy a torkom se az igazi. Szóval most egy kis antibiotikum kúrára lettem benevezve, de remélem, hogy rendben jövök, és hétvégén rajthoz tudok állni a következő versenyemen, ami Pétfürdőn kerül megrendezésre.

Üdv,
Bence