2014. augusztus 4., hétfő

Hullámzó hétvége

A hétvégi program a következő volt: horvátországi C2-es XCO verseny (Halicanum Trophy) szombaton, Bükk maraton vasárnap. Sűrűnek sűrű, de kezdem a péntekkel. Ugyanis ezen a napon tudatosult bennem, hogy elég jó formában vagyok.
A hét közbeni edzések nem mentek valami jól, mondjuk ezek az 1-2 perces sprintek nem is nagyon szoktak. Bálintnak mondtam is, hogy egy kicsit rövidítsünk az edzéseken, mert így semmi nem fog belőlem maradni a hétvégére. De a péntek az kiválóan ment, igaz csak átmozgattam, de mégis nagy tempóban tudtam közlekedni. Habár ennek lehet, hogy egy kis technikai oka is volt, mivel az edzéseken még mindig a Giant gyári kerekét szoktam használni, ami az A2Z-hez képest kő nehéz. Ezt fölfelé, és lefelé is érzem. A fölfelé nem meglepő, mivel több súlyt kell cipelni az edzőkerékkel, bár ez egy edzésen lehet, hogy nem is baj, mert legalább jobban erősödöm. De lefelé számomra meglepő volt, hogy mennyivel könnyebb a kisebb súlyú kerékkel menni. Attól, hogy kisebb a súlya a keréknek,a komplett bringának is az lesz, így sokkal könnyebben mozgatni. Technikás, szűk részeken ez nagyon nagy előny. Mondjuk mind fölfelé, mind lefelé annak is nagy előnye van, hogy a Pacific Cycles támogatásával Continental tubeless rendszert használhatok. Ez nem csak könnyebb, mint egy sima belsős rendszer, hanem sokkal ballonosabb, és alacsonyabb nyomáson is tudom használni. Én konkrétan 1.7-1.8 bár nyomással szoktam versenyezni.

Szombaton reggel utaztunk a válogatottal, amit többnyire mi, U19-esek tettünk ki. A következő volt a magyar különítmény: Benkó Barbi, Megyaszai Lilla, Dósa Eszti, D Kovács Dávid, Dina Dani, Erdélyi Atkó, Kádi Pepi, Palumby Zsombi, Csielka Márk, Csonka Olivér, és jómagam. Sajnos Pepi már a határon hazafordult, mert otthon hagyta a személyiét. Így csak 10-en maradtunk versenyzők. Leértünk, pálya járás, fülledt meleg, néhol enyhe sár. A pálya egész jó volt, nagy sok volt benne a gyökér, és sok kis pár másodperces emelkedő volt benne. Ritmus az szinte semmi.
17:30-kor volt a rajt, ami elég késői, de most ezt dobta a gép. Második sorból rajtoltam, ami egész jól elkaptam volna, ha egy szlovák kolléga nem akart volna felrakni, de szerencsére sikerült kimanőverezni. A rajt után hárman, magyar fiúk rázódtunk össze. Danival és Dáviddal tempóztunk. Az első kisebb emelkedőn a srácok hibáztak egy kicsit, meg erősnek is éreztem magamat, ezért gyorsan előre álltam, és elkezdtem eltávolodni a srácoktól. Ez így is maradt a kör feléig, ahol egy kis emelkedőn sikerült elszakítani a láncomat. Shit happens. Mivel a pálya felénél voltam, a depó így 2-3 kilométerre volt tőlem. Ezt mérlegelve sajnos fel kellett adjam a versenyt. Utána a többiek itatásában segítettem Lacinak, majd 9 körül hazaindultunk. Fél2-kor sikerült ágyba kerülni. 4 óra alvással vártam a vasárnapi maratont...



Esztiékkel utaztam le, szerencsére a kocsiban is sikerült még aludni egy picit. Hamar leértünk, gyorsan átvettem Janiéktól, a Nutrixxion géleket, lánc felrak, olajoz, Zoli odaadta a rajtszámot, és ezek után már mehettem is melegíteni. Táncos Sanyival beszélgettünk egy jót. A beszólítási boxban pedig Pelikán Jani lepett meg a jelenlétével, de persze csak mint néző jött ki. A rajt után rögtön próbáltam előre helyezkedni, ami jól ment.



A első emelkedő tetején még elég sokan maradtunk együtt, talán 20-an voltunk. Majd az első frissítőhöz vezető köves emelkedőn kezdődött meg az első nagyobb szelektálódás. Ide már csak heten értünk fel, Naszódi Zsolt, Hernáth Kornél, Táncos Sanyi, Fenyvesi Peti, Veingartner Balázs, egy szegedi srác, és én. A következő emelkedőn Tánci rántott egyet, erre már csak 4-en maradtunk, bár én kicsit lemaradva, mert a szegedi srác hibázott előttem. De nem bántam, mert tudtam, hogy lefelé fel fogok érni rájuk. Ez majdnem be is jött, csak egy darázs megcsípte az ajkamat, így ezzel bíbelődtem egy kicsit. Majdnem pingpong labda nagyságúra dagadt. A síkon sikerült felérnem a többiekre.



Így kezdtük meg a 2. kört. Egy meredek emelkedő volt az első. Ezen én elég gyengének éreztem magamat, de valahogy mégis sikerült a többiekkel maradnom, ebben valószínűleg nagy szerepe volt az új A2Z kerékszettnek, amit a Bikelogistics jóvoltából használhatok. Itt Kornél ellépett 10mp-re, őt követtem én, majd tőlem lemaradva jött Zsolt, és Tánci. Az emelkedőn viszont elmentek mind a ketten, én Táncit követtem 10-30 mp-re lemaradva. Itt én fejben nem voltam annyira toppon, kicsit kavarogtak a gondolataim, de sikerült összekapnom magamat. Fel is értem Sanyira, viszont hátulról érkezett Nagy Szabolcs. Szabival sikerült leráznunk Táncit, így együtt mentünk. Letoltam egy gélt, és megindultam, mert azt gondoltam, hogy mindjárt itt a vége, le is tudtam szakítani Szabit 10-20 mp-re, de sajnos eltájoltam magamat, mert még csak most jött a 10 kilométeres tábla, nekem meg kezdtek enyhe görcseim lenni. A nagy melegben ez mondjuk várható volt. Úgyhogy visszavettem, és pörgettem egy kicsit. Szabi meg is próbált elmenni, egy ideig még tettem rá a kereket, de aztán megint egy kis görcs, így beletörődtem az összetett 4. helyembe, és már csak azt figyeltem, hogy Tánci ne érjen fel rám, már nem mentem nagy tempót. Beérve a faluba elég magabiztos előnyöm volt, mert hátra nézve nem láttam senkit. Ezek után jött a dráma. A cél előtt láttam Kornél ahogy tolja a bicikliét, sajnos defektet kapott.
Így végül megnyertem a kategóriát, abszolútban pedig 3. lettem. Nagyon szoros verseny volt. Gratulálok mindenkinek, főleg Kornélnek, mert nagyon nagyot ment!


Köszönöm a versenyzési lehetőséget a Mesterbike team-nek, a Bikelogistics-nek a kerekeket, a Pacific Cycles-nek a Continental gumikat, a BBB Select szemüveget, és az Airzone kesztyűt, ami nagyon jól szuperált a melegben. Alig éreztem, hogy a kezemen van, mégse csúszott az izzadságtól (ilyen egy jó kesztyű). Meg a Nutrixxion-nak a géleket, és az új Cappuccinos szeletet, ami nagyon király. Köszönöm!

Még egy nem hivatalos információ, hogy kiszámoltam a maraton kupafutam összetettjét, és azt is sikerült megnyernem. :)