Verseny, ami egy mentőben végződött... (Duna maraton)

Egy kisebb versenyzési szünetem volt az elmúlt pár hétben, ez leginkább az érettségimnek tudható be. A csömöri verseny hetében például csak 5 órákat sikerült aludnom, így evidens volt, hogy nem fogok rajthoz állni.
Szerencsére az érettséginek vége lett, viszonylag jól is sikerültek a vizsgák. Jöhettek a kemény edzések. Duna maraton előtti héten például sikerült összehoznunk egy közel 23 órás hetet. Nagyon fittnek éreztem magamat még a hét végén is. Természetesen a verseny hetén visszavettünk az óraszámból, hogy kipihenjem magamat.

Duna maraton:
Az új pályának sok részét múlthéten bejártuk, így tudtam, hogy körülbelül mire számíthatok. Nekem személy szerint ez a pálya nem tetszett annyira. A lefelékben nem volt semmi élvezet, csak széles nyomvályúkkal teli utakon engedtük a bringát. Plusz a sípálya. Így ahogy bele volt rakva ez csak a versenyzők sz*patása volt a szememben (elnézést a szóhasználatért). Bár én nem ismerem a Pilis északi ösvényeit, de biztosan máshol is fel lehetett volna vinni a pályát...

A rajtunk együtt volt a hosszútávéval, így a 20-30. sorból tudtam rajtolni. Az elején löknöm is kellett egy kövéret, hogy felérjek a spiccre. Összerázódtunk egy kisebb bolyba, Zóka Zoli, Tánci, Horvát Attila Vilmos, Zsombor, és még páran.

Együtt haladtunk, majd egy kicsit meredekebb résznél én megúsztam, mivel elkezdtem érezni a nagy hőséget, és tudtam, hogy így nem tudok majd végig menni. Azt gondoltam ki, hogy kicsit vissza veszek, próbálok keveset kapni Zsomboréktól, utána pedig visszaérni rájuk a végén, hátha ők megfőzik magukat a melegben.

Dobogókő utána éreztem is, hogy kezd megjönni a tempóm. Lefelé nagyon jól tudtam haladni. Viszony később ez is lett a végzetem. Mármint a sok nyomvályú. Pilisszentlélek előtt az erdőből kifelé hirtelen változtak a fényviszonyok, és én egy pillanatra nem láttam semmit se. Elég gyorsan mentem, és kifogtam egy nyomvályút, aminek ez lett a vége:

Volt 3 ember a pálya szélén, így ők segítettek összeszedni a bringámat. Mondták, hogy hívnak mentőt, de mondtam, hogy nekem nem kell, én betekerek. Szerencsére a fájdalmat annyira még nem éreztem, az adrenalin elnyomta.
Viszony ezután jött csak az igazi nagy halál. Szántóföldeken tekerni ilyen állapotban 40 percet, a legnagyobb melegben. Hiába ittam meg a verseny közben 2 kulacs izót és 2 kulacs vizet. Az utolsó 10 percben két középtávos is kikerült, úgy hogy be sem tudtam állni mögéjük. Így végül felnőttben 4. helyen, abszolútban pedig azt hiszem 6. helyen jöttem be.

Rögtön kerestem egy is kis árnyékot, amit a Nutrixxion sátor alatt találtam meg. Rögtön le kellett feküdjek, és elkezdtem remegni. Icus látta, hogy mennyire rosszul nézek ki, rögtön el is küldött a mentősökhöz. Ők az állapotomat látva először lefertőtlenítették a sebeimet. Ezek után annyira rosszul lettem, hogy lefektettek.
Vérnyomás: 90/60... Így kaptam egy infúziót.

Számomra ez a verseny egy hatalmas összeesést eredményezett. Most csak azzal próbálok foglalkozni, hogy kipihenjem magamat, minél előbb tudjak edzésmunkát végezni, és két hét múlva a lehető legjobb teljesítményemet tudjam nyújtani az országos bajnokságon.

Szilvásvárad

Szilvásvárad, az idei első maratonom. Maradtam középtávon, úgy gondolom, 19 évesen semmi értelme nem lenne hosszú távon versenyezni. Talán majd jövőre, ha a felkészülésem úgy alakul, de egyenlőre erről teljesen felesleges filozofálni.
Kíváncsi voltam, hogy mit tudok majd menni, főleg az idő eredmény érdekelt. Erős emberekben nem volt hiány, a szokásos nevek mellett most velünk indult Cleppe, Valter Ati, Dobai Robi, Hauser Tomi, Palumby Zs.
Szombaton utaztam le a Zóka családdal, a kis srácok indultak a Titán kupán. A szállásunk király volt, egyedül kaptam egy szobát, úgyhogy teljes volt a nyugalom.

Reggel felkeltünk, és esett az eső. Szilvásvárad? Jah, akkor ez teljesen normális... Szerencsére nagy eső nem volt, csak a port verte le a pályáról. Mondjuk az esetleges dagonyázás miatt sem kellett aggódnom, hiszen én rossz időben jól szoktam menni + a Continental Race King gumik egy ilyen gyors pályán, sárban is simán megállják a helyüket, kezelhető marad velük a bringa.

A rajtban sikerült elől helyezkednem, így rögtön az élbolyban kezdtem. Wouter húzta végig az első emelkedőt, az elején viszonylag nyugisan, de aztán rendesen belehúzott, én el is engedtem az elejét, maradtam a következő sorral: Csimpi (Csonka Olivér), Zsombor, Tánci. Az első hosszabb lefelén előre álltam, tudtam, hogy, én leszek a leggyorsabb. Sajnos Csimpi defektelt, csak Zsombor tudott velem eljönni.
Ördögoldalt ketten kezdtük meg. Zsombor néha előre állt, de éreztem rajta, hogy neki már nyél amit megyünk, és kezd fáradni. Így én húztam fel az emelkedő majdnem teljes részét, de legalább saját tempót tudtam menni. Ördögoldal után nem nagyon vettem vissza a tempóból, pulzus alapján ugyanazt az intenzitást diktáltam. Ez Zsombornak sok volt, leszakadt. Kicsit meg kiabáltam hátra, hátha erőre kap és a síkon össze tudunk dolgozni. Ez nem jött össze.
Jávorkúthoz teljesen egyedül érkeztem, így elég lassan közlekedtem. Nem sikerült elkerülnöm azt az egy dolgot, amit elakartam. Egyedül síkon tempózni.
Ezek után a terepen ért igazán nagy meglepetés: Tánci utolért. Sajnos a problémám az nem oldódott meg, Sanyi síkon nem tudott jó tempót menni. Mentünk együtt egy ideig, de az utolsó frissítő után tempót váltottam, innentől egyedül előztem a rövidtávosokat. Sanyi egy ideig még követett, aztán a felelé kezdtével végleg elengedett. 

Felnőttben 3. lettem, Cleppe és Dobai mögött. Abszolútban a 7. hely jutott nekem.

Azt gondolom, hogy elégedettnek kell lennem az elért eredményemmel, egy ilyen erős mezőnyben, az érettségi időszakom kellős közepén.
Az időeredményem se lett olyan rossz, bár Wouter majdhogynem űridőt ment, a Valter Ati, Kádi Pepi párostól csak 6 percre maradtam le. Hauser Tomitól 1 percre voltam.

Ha valakit érdekel itt vannak az adatok a versenytől: https://www.strava.com/activities/315745466

Köszönöm a támogatást a Mesterbikenak, és a Pacific Cyclesnek!

2015 START

Újabb szezon jött el, új lehetőségekkel, új eseményekkel, versenyekkel.

Egy kis rövid összefoglaló a telemről:

Októberben kezdtem az alapozásomat, de elég hamar félbe is szakadt, egy térdsérülés miatt, így volt bő egy hónap kényszerpihenőm, maximum átmozgató edzésekkel. Nem volt valami jó ez az időszak...
December végétől kezdődött megint az edzés, szépen fejlődtem, a térdem már terhelhető volt, a következő nagy esemény az edző váltás volt. Eddig Baros Bálint írta az edzéseimet, de Ő sajnos eléggé kiszakadt a kerékpározásból, így éreztem, hogy váltanom kell. Ezúttal is köszönöm az elmúlt 5 évet, nagyon sokat köszönhetek Neked! Jött a lehetőség, hogy Buruczki Szilárd legyen az edzőm, így Ő is lett. Szerintem jó választás volt, hiszen mögötte elég nagy karrier van, tapasztalatból nem lesz hiány.
Csapatom maradt a Mesterbike team, és tőlük kaptam életem eddigi legjobb bringáját.

TÁDÁMMM: 

Természetesen a gyári setupból pár dolog automatikusan cserélődött. Például a gumik, amiket idén is a Pacific Cycles szállítja számomra. A Continental gumikkal remélem idén is ugyanúgy fogok járni mint tavaly (zéró defekt).

Első versenyem Salgótarjánban volt, ahol egy C2-es xco futamon álltam rajthoz. Rögtön mély víz. Ezt a versenyt annyira nem éreztem magaménak, főleg hogy fél körnél ki is esett a jobb szememből a kontaktlencsém. Ez mondhatni meghatározta a versenyemet. Fél szemmel alig láttam valamit, így körhátránnyal tudtam csak befejezni a versenyt.

A következő versenyem a vértesi xco magyar kupa volt. A verseny hetéről annyit jegyeznék meg, hogy hétfőtől csütörtökig érettségiztem. Ez nem volt valami ideális, de ez van. Ettől függetlenül a hét második felében már jól mentek az edzések, ez adott egy kis magabiztosságot.
Az első köröm nem sikerült olyan jól, utána azt éreztem, hogy körről körre gyorsulok. Ez csak érzés volt, mert utólag a köridők nem ezt mutatták... A 3 körben mégis sikerült utolérnem Zsombort, ezzel kicsit meg is leptem magam, főleg hogy rögtön el is mentem mellette. A 4. körben pedig már egy nagyobb nevet is megfogtam, Szalay Peti személyében. Neki is rögtön el tudtam menni. Látszott rajta, hogy el van készülve. A 7 körből az utolsó két köröm pedig már nekem is megrogyós lett, kezdte enni a görcs a lábamat, úgyhogy vissza is fogtam magam. Csak arra figyeltem, hogy senki ne érjen fel rám.

Sikerült is egyedül maradni, így megszereztem az idei első dobogómat.

A verseny közben az új Crono Extrema 2 cipőmet használtam, amit pár hete szereztem be. Nagyon király cipő, jó könnyű, és teljesen merev. A damilos rendszer pedig a legjobb. Köszönöm a Velossimo-nak a kedvezményes vásárlást. 

Így utólag azt gondolom, hogy ezzel a 3. hellyel elégedettnek kell lennem egy érettségi hét végén. Úgyhogy örülök is neki, de ennél idén azért jóval gyorsabban szeretnék közlekedni. :)