A Bükk után a Zirc maratonon álltam rajthoz. Nem volt olyan népes mezőny, de a rajtban ott állt Táncos Sanyi, és Weingartner Balázs. Tudtam, hogy hármunk közzött nyitott lesz a verseny kimenetele, mondjuk szerencsére XKovácsi óta mindig előttük tudtam végezni, de soha nem lehet tudni.
Viszonylag nyugisan kezdtük a rajtot, Táncival, és egy számomra idegen sráccal mentünk együtt, de a patakátkelések után legalább heten összeverődtünk.
Ezután jött a Kőris-hegy, gondoltam, hogy itt Tánci meg fog próbálkozni ellépni, elvégre is ő felfelé a legjobb, én meg hát nem vagyok a legvékonyabb hegyimenő... A mászás elején mindenki megpróbálkozott egy nagyobb lósszal, de az összes kudarcba fulladt, gyakorlatilag mindenki leszakította saját magát már a hegy elején, Táncival pedig csak raktuk egymásra a kereket. A hegy felére már csak hárman maradtunk. Tánci előre állt, hogy leszakítsuk a másik srácot, ez meg is történt, de én éreztem, hogy ennél talán kicsit többet is tudok menni, szóval előre álltam, és elkezdtem darálni. Rögtön csak ketten maradtunk, majd a hegy tetejénél volt egy kicsit laposabb rész, itt megcsináltam azt amit a legjobban szeretek. Vége lett a meredeknek, és folyamatosan kattintgattam lefelé, nagyon jó tempót mentem. Itt borzalmasan jónak bizonyult az A2Z kerékszettet, éreztem, hogy ahogy megindítom a bringát az rögtön jön velem, és egyáltaáln nem húz vissza. Nagyon jól jött ez az érzés egy ilyen hirtelen tempóváltásnál. Sanyi nem tudott velem jönni, így a hegy tetejére 10-20 másodperces előnyben érkeztem. Gyorsan olajoztam, és elkezdődött a lefelé, ez meglepő módon nagyon nem haladt most nekem, mondjuk ebben annak is nagy szerepe volt, hogy nem cseréltem ki a Race King gumikat, ami ebben az vizes saras időben nagyon csúszott. Venni kellett volna a fáradtságot, és felrakni az X-King gumikat! De sikerült megelőznöm az előnyömet. innentől jött 30 perc enyhe emelkedő, amiben akárhányszor hátranéztem ott láttam magam mögött 100-150 méterre Sanyit. Nagyon idegőrlő volt, de szerencsére én jobban bírtam a csatát, és én értem be elsőnek a célba 1 perces előnnyel. Így sikerült megszereznem az évben az első abszolút győzelmemet!
(Ezt nevezhetjük egy hoppnak)
Ezek után jött a második hopp, mivel hétfőn kaptam egy e-amil Benkó Lacitól, hogy van-e kedvem válogatott edzőtáborba menni, Ausztriába. Nagyon jól esett, hogy rám is gondolt, és éltem is a lehetőséggel. Összesen hatan voltunk: Dina tesók, Palumby Zsombor, Kádi Pepi, Benkó Laci, és én. Szombaton indultunk Windischgartenbe, majd a bajnokság előtti csütörtökön értünk haza. Ez 4 teljes edzésnapot jelentett. Vasárnap és hétfőn még mentem erőseket, de aztán figyeltem arra, hogy ne hajtsam túl magamat, hogy a maraton bajnokságra optimális formában érkezzek. Az egész edzőtábor nagyon jó hangulatban telt el, általában reggel mentünk el edzeni, ezen az edzésen mindig résztávozás volt. 1-re mindig visszaértünk a szállásra, és ott ebédeltünk, majd ebéd után meglátogattuk a helyi cukrászdát, hogy kávézzunk egyet. Délután pedig elmentünk átmozgatni, vagy pedig amerikai fociztunk. Az utolsó napon kitűztünk magunknak egy 1900 méteres csúcsot, de sajnos nem tudtunk feljutni csak 1400 méterre, mivel már itt is meglehetősen hideg, és szemerkélő eső várt minket. Rögtön el is indultunk haza, mivel ilyen közel egy nagy versenyhez nem lett volna jó megfázni. Az edzőtáborban mindenki az xco vb-re készült, én voltam az egyetlen kivétel, aki a maraton ob-ra készült. A srácok most csütörtökön fognak versenyezni Hafjellben. Hajrá fiúk!
Eljött az év legjobban várt versenye, a maraton bajnokság. Bálinttal próbáltuk úgy felépíteni az évemet, hogy itt tudjak majd a legjobban teljesíteni. A pálya is viszonylag feküdt nekem, sok kő, ami technikássá tette a pályát. Az első körtől féltem egy kicsit, mivel egy elég hosszú mászással indítjuk a versenyt, és nekem a versenyek eleje általában nem halad annyira. Tudtam, hogyha a mezőny elejével tudok felérni Kékesre, akkor valószínűleg jó versenyem lesz. De ha nem akkor sincsen semmi veszve, beállok a saját tempómba, és végig darálom a versenyt, remélve, hogy utol érem a többieket.
Az aszfalton végig jól tartottam magamat, a mezőny elején tudtam maradni, viszony a sípályára érkezve elkezdtem belassulni, és szépen kerültek ki az emberek. De semmi baj, végig igyekeztem nagy tempót menni, hogy minimalizáljam a hátrányomat. A hegy tetejére körülbelül 1-1.5 perces hátrányban érhettem fel.
Beérve a fák közé nagyon elkezdtem érezni a lejtő, szépen tudtam pakolni a kövek között a bringát. Ezután jött a gyilkos rész. Végeláthatatlan tekerős lefelé, ami végig ráz. Az én versenyem sajnos itt ért véget. Próbáltam a lehető legnagyobb tempót menni, de az ízületeim nem bírták ezt a folytonos rázkódást. Azt éreztem, hogy az ujjaim el vannak törve, próbáltam mindig kicsit másképp fogni a kormányt, hátha az segít, de sajnos nem múlt el a fájdalom. Kiérve a második körre egyszerűen nem forogtak a lábaim, semmi tempó, alacsony pulzus, és mérhetetlen szenvedés, majd erre rájött a hátfájás... Már megint! Sajnos fel kellett adjam a versenyt, miközben pörgettem, találkoztam Hernáth Kornéllal, neki gyomor problémái voltak, így együtt tekertünk vissza a rajt/cél területre, Galyatetőről. Sajnálom, hogy így alakult a bajnokság, szerettem volna itt egy jót versenyezni, és elhozni a bajnoki trikót. Ez most nem jött össze. KOPP!
Ezzel én be is fejeztem a szezonomat, most pihenek még 1.5-2 hetet, majd megkezdem a felkészülésemet a cyclocross szezonra.
Köszönöm az egész éves támogatást a csapatomnak a Mesterbike teamnek! Nélkülük nem tudtam volna elindulni ennyi versenyen, na meg nem is lett volna mivel, ha ők nem adnak alám egy Giant biciklit.
Kiemeltem szeretném még megköszönni az egész éves támogatást az egyéni támogatóimnak, nekik is nagyon sokat köszönhetek. Először szeretném megköszönni a Bikelogistics-nek az egész éves támogatást, nekik nagyon sokat köszönhetek, mivel csúcs kategóriás A2Z kerékszetettet tettem alám, ami nagyon sokat dobott a teljesítményemen! Nekik köszönhetem még azt is, hogy a kopó alkatrészeket nem kellett beszereznem. Köszönöm az A2Z fékpofákat, és a Sunrace fogaskoszorút, és láncokat, amiket a montimon, és a cyclocross kerékpáromon is használok.
Köszönöm még a Pacific Cycles-nek is az egész éves támogatást. Ők csúcskategóriás Continental gumikkal segítettek engem, valamint kiváló minőségű BBB ruházati kiegészítőkkel, szemüveggel, és kesztyűkkel.
Valamint még a Nutrixxionnak szeretném megköszönni az egész éves támogatást!
