Egyszer HOPP, most meg KOPP

Sajnos a szezonomnak nem jött össze a méltó befejezése, mivel a Mátra maratont fel kellett adjam. De mivel már régóta nem jelentkeztem beszámolóval, ezért először elmesélem, hogy mi történt velem a Bükk maraton óta.

A Bükk után a Zirc maratonon álltam rajthoz. Nem volt olyan népes mezőny, de a rajtban ott állt Táncos Sanyi, és Weingartner Balázs. Tudtam, hogy hármunk közzött nyitott lesz a verseny kimenetele, mondjuk szerencsére XKovácsi óta mindig előttük tudtam végezni, de soha nem lehet tudni.

Viszonylag nyugisan kezdtük a rajtot, Táncival, és egy számomra idegen sráccal mentünk együtt, de a patakátkelések után legalább heten összeverődtünk.

Ezután jött a Kőris-hegy, gondoltam, hogy itt Tánci meg fog próbálkozni ellépni, elvégre is ő felfelé a legjobb, én meg hát nem vagyok a legvékonyabb hegyimenő... A mászás elején mindenki megpróbálkozott egy nagyobb lósszal, de az összes kudarcba fulladt, gyakorlatilag mindenki leszakította saját magát már a hegy elején, Táncival pedig csak raktuk egymásra a kereket. A hegy felére már csak hárman maradtunk. Tánci előre állt, hogy leszakítsuk a másik srácot, ez meg is történt, de én éreztem, hogy ennél talán kicsit többet is tudok menni, szóval előre álltam, és elkezdtem darálni. Rögtön csak ketten maradtunk, majd a hegy tetejénél volt egy kicsit laposabb rész, itt megcsináltam azt amit a legjobban szeretek. Vége lett a meredeknek, és folyamatosan kattintgattam lefelé, nagyon jó tempót mentem. Itt borzalmasan jónak bizonyult az A2Z kerékszettet, éreztem, hogy ahogy megindítom a bringát az rögtön jön velem, és egyáltaáln nem húz vissza. Nagyon jól jött ez az érzés egy ilyen hirtelen tempóváltásnál. Sanyi nem tudott velem jönni, így a hegy tetejére 10-20 másodperces előnyben érkeztem. Gyorsan olajoztam, és elkezdődött a lefelé, ez meglepő módon nagyon nem haladt most nekem, mondjuk ebben annak is nagy szerepe volt, hogy nem cseréltem ki a Race King gumikat, ami ebben az vizes saras időben nagyon csúszott. Venni kellett volna a fáradtságot, és felrakni az X-King gumikat! De sikerült megelőznöm az előnyömet. innentől jött 30 perc enyhe emelkedő, amiben akárhányszor hátranéztem ott láttam magam mögött 100-150 méterre Sanyit. Nagyon idegőrlő volt, de szerencsére én jobban bírtam a csatát, és én értem be elsőnek a célba 1 perces előnnyel. Így sikerült megszereznem az évben az első abszolút győzelmemet!
(Ezt nevezhetjük egy hoppnak)

Ezek után jött a második hopp, mivel hétfőn kaptam egy e-amil Benkó Lacitól, hogy van-e kedvem válogatott edzőtáborba menni, Ausztriába. Nagyon jól esett, hogy rám is gondolt, és éltem is a lehetőséggel. Összesen hatan voltunk: Dina tesók, Palumby Zsombor, Kádi Pepi, Benkó Laci, és én. Szombaton indultunk Windischgartenbe, majd a bajnokság előtti csütörtökön értünk haza. Ez 4 teljes edzésnapot jelentett. Vasárnap és hétfőn még mentem erőseket, de aztán figyeltem arra, hogy ne hajtsam túl magamat, hogy a maraton bajnokságra optimális formában érkezzek. Az egész edzőtábor nagyon jó hangulatban telt el, általában reggel mentünk el edzeni, ezen az edzésen mindig résztávozás volt. 1-re mindig visszaértünk a szállásra, és ott ebédeltünk, majd ebéd után meglátogattuk a helyi cukrászdát, hogy kávézzunk egyet. Délután pedig elmentünk átmozgatni, vagy pedig amerikai fociztunk. Az utolsó napon kitűztünk magunknak egy 1900 méteres csúcsot, de sajnos nem tudtunk feljutni csak 1400 méterre, mivel már itt is meglehetősen hideg, és szemerkélő eső várt minket. Rögtön el is indultunk haza, mivel ilyen közel egy nagy versenyhez nem lett volna jó megfázni. Az edzőtáborban mindenki az xco vb-re készült, én voltam az egyetlen kivétel, aki a maraton ob-ra készült. A srácok most csütörtökön fognak versenyezni Hafjellben. Hajrá fiúk!

Eljött az év legjobban várt versenye, a maraton bajnokság. Bálinttal próbáltuk úgy felépíteni az évemet, hogy itt tudjak majd a legjobban teljesíteni. A pálya is viszonylag feküdt nekem, sok kő, ami technikássá tette a pályát. Az első körtől féltem egy kicsit, mivel egy elég hosszú mászással indítjuk a versenyt, és nekem a versenyek eleje általában nem halad annyira. Tudtam, hogyha a mezőny elejével tudok felérni Kékesre, akkor valószínűleg jó versenyem lesz. De ha nem akkor sincsen semmi veszve, beállok a saját tempómba, és végig darálom a versenyt, remélve, hogy utol érem a többieket.
Az aszfalton végig jól tartottam magamat, a mezőny elején tudtam maradni, viszony a sípályára érkezve elkezdtem belassulni, és szépen kerültek ki az emberek. De semmi baj, végig igyekeztem nagy tempót menni, hogy minimalizáljam a hátrányomat. A hegy tetejére körülbelül 1-1.5 perces hátrányban érhettem fel.

Beérve a fák közé nagyon elkezdtem érezni a lejtő, szépen tudtam pakolni a kövek között a bringát. Ezután jött a gyilkos rész. Végeláthatatlan tekerős lefelé, ami végig ráz. Az én versenyem sajnos itt ért véget. Próbáltam a lehető legnagyobb tempót menni, de az ízületeim nem bírták ezt a folytonos rázkódást. Azt éreztem, hogy az ujjaim el vannak törve, próbáltam mindig kicsit másképp fogni a kormányt, hátha az segít, de sajnos nem múlt el a fájdalom. Kiérve a második körre egyszerűen nem forogtak a lábaim, semmi tempó, alacsony pulzus, és mérhetetlen szenvedés, majd erre rájött a hátfájás... Már megint! Sajnos fel kellett adjam a versenyt, miközben pörgettem, találkoztam Hernáth Kornéllal, neki gyomor problémái voltak, így együtt tekertünk vissza a rajt/cél területre, Galyatetőről. Sajnálom, hogy így alakult a bajnokság, szerettem volna itt egy jót versenyezni, és elhozni a bajnoki trikót. Ez most nem jött össze. KOPP!

Ezzel én be is fejeztem a szezonomat, most pihenek még 1.5-2 hetet, majd megkezdem a felkészülésemet a cyclocross szezonra.

Köszönöm az egész éves támogatást a csapatomnak a Mesterbike teamnek! Nélkülük nem tudtam volna elindulni ennyi versenyen, na meg nem is lett volna mivel, ha ők nem adnak alám egy Giant biciklit.
Kiemeltem szeretném még megköszönni az egész éves támogatást az egyéni támogatóimnak, nekik is nagyon sokat köszönhetek. Először szeretném megköszönni a Bikelogistics-nek az egész éves támogatást, nekik nagyon sokat köszönhetek, mivel csúcs kategóriás A2Z kerékszetettet tettem alám, ami nagyon sokat dobott a teljesítményemen! Nekik köszönhetem még azt is, hogy a kopó alkatrészeket nem kellett beszereznem. Köszönöm az A2Z fékpofákat, és a Sunrace fogaskoszorút, és láncokat, amiket a montimon, és a cyclocross kerékpáromon is használok.
Köszönöm még a Pacific Cycles-nek is az egész éves támogatást. Ők csúcskategóriás Continental gumikkal segítettek engem, valamint kiváló minőségű BBB ruházati kiegészítőkkel, szemüveggel, és kesztyűkkel.
Valamint még a Nutrixxionnak szeretném megköszönni az egész éves támogatást!

Hullámzó hétvége

A hétvégi program a következő volt: horvátországi C2-es XCO verseny (Halicanum Trophy) szombaton, Bükk maraton vasárnap. Sűrűnek sűrű, de kezdem a péntekkel. Ugyanis ezen a napon tudatosult bennem, hogy elég jó formában vagyok.
A hét közbeni edzések nem mentek valami jól, mondjuk ezek az 1-2 perces sprintek nem is nagyon szoktak. Bálintnak mondtam is, hogy egy kicsit rövidítsünk az edzéseken, mert így semmi nem fog belőlem maradni a hétvégére. De a péntek az kiválóan ment, igaz csak átmozgattam, de mégis nagy tempóban tudtam közlekedni. Habár ennek lehet, hogy egy kis technikai oka is volt, mivel az edzéseken még mindig a Giant gyári kerekét szoktam használni, ami az A2Z-hez képest kő nehéz. Ezt fölfelé, és lefelé is érzem. A fölfelé nem meglepő, mivel több súlyt kell cipelni az edzőkerékkel, bár ez egy edzésen lehet, hogy nem is baj, mert legalább jobban erősödöm. De lefelé számomra meglepő volt, hogy mennyivel könnyebb a kisebb súlyú kerékkel menni. Attól, hogy kisebb a súlya a keréknek,a komplett bringának is az lesz, így sokkal könnyebben mozgatni. Technikás, szűk részeken ez nagyon nagy előny. Mondjuk mind fölfelé, mind lefelé annak is nagy előnye van, hogy a Pacific Cycles támogatásával Continental tubeless rendszert használhatok. Ez nem csak könnyebb, mint egy sima belsős rendszer, hanem sokkal ballonosabb, és alacsonyabb nyomáson is tudom használni. Én konkrétan 1.7-1.8 bár nyomással szoktam versenyezni.

Szombaton reggel utaztunk a válogatottal, amit többnyire mi, U19-esek tettünk ki. A következő volt a magyar különítmény: Benkó Barbi, Megyaszai Lilla, Dósa Eszti, D Kovács Dávid, Dina Dani, Erdélyi Atkó, Kádi Pepi, Palumby Zsombi, Csielka Márk, Csonka Olivér, és jómagam. Sajnos Pepi már a határon hazafordult, mert otthon hagyta a személyiét. Így csak 10-en maradtunk versenyzők. Leértünk, pálya járás, fülledt meleg, néhol enyhe sár. A pálya egész jó volt, nagy sok volt benne a gyökér, és sok kis pár másodperces emelkedő volt benne. Ritmus az szinte semmi.
17:30-kor volt a rajt, ami elég késői, de most ezt dobta a gép. Második sorból rajtoltam, ami egész jól elkaptam volna, ha egy szlovák kolléga nem akart volna felrakni, de szerencsére sikerült kimanőverezni. A rajt után hárman, magyar fiúk rázódtunk össze. Danival és Dáviddal tempóztunk. Az első kisebb emelkedőn a srácok hibáztak egy kicsit, meg erősnek is éreztem magamat, ezért gyorsan előre álltam, és elkezdtem eltávolodni a srácoktól. Ez így is maradt a kör feléig, ahol egy kis emelkedőn sikerült elszakítani a láncomat. Shit happens. Mivel a pálya felénél voltam, a depó így 2-3 kilométerre volt tőlem. Ezt mérlegelve sajnos fel kellett adjam a versenyt. Utána a többiek itatásában segítettem Lacinak, majd 9 körül hazaindultunk. Fél2-kor sikerült ágyba kerülni. 4 óra alvással vártam a vasárnapi maratont...

Esztiékkel utaztam le, szerencsére a kocsiban is sikerült még aludni egy picit. Hamar leértünk, gyorsan átvettem Janiéktól, a Nutrixxion géleket, lánc felrak, olajoz, Zoli odaadta a rajtszámot, és ezek után már mehettem is melegíteni. Táncos Sanyival beszélgettünk egy jót. A beszólítási boxban pedig Pelikán Jani lepett meg a jelenlétével, de persze csak mint néző jött ki. A rajt után rögtön próbáltam előre helyezkedni, ami jól ment.

A első emelkedő tetején még elég sokan maradtunk együtt, talán 20-an voltunk. Majd az első frissítőhöz vezető köves emelkedőn kezdődött meg az első nagyobb szelektálódás. Ide már csak heten értünk fel, Naszódi Zsolt, Hernáth Kornél, Táncos Sanyi, Fenyvesi Peti, Veingartner Balázs, egy szegedi srác, és én. A következő emelkedőn Tánci rántott egyet, erre már csak 4-en maradtunk, bár én kicsit lemaradva, mert a szegedi srác hibázott előttem. De nem bántam, mert tudtam, hogy lefelé fel fogok érni rájuk. Ez majdnem be is jött, csak egy darázs megcsípte az ajkamat, így ezzel bíbelődtem egy kicsit. Majdnem pingpong labda nagyságúra dagadt. A síkon sikerült felérnem a többiekre.

Így kezdtük meg a 2. kört. Egy meredek emelkedő volt az első. Ezen én elég gyengének éreztem magamat, de valahogy mégis sikerült a többiekkel maradnom, ebben valószínűleg nagy szerepe volt az új A2Z kerékszettnek, amit a Bikelogistics jóvoltából használhatok. Itt Kornél ellépett 10mp-re, őt követtem én, majd tőlem lemaradva jött Zsolt, és Tánci. Az emelkedőn viszont elmentek mind a ketten, én Táncit követtem 10-30 mp-re lemaradva. Itt én fejben nem voltam annyira toppon, kicsit kavarogtak a gondolataim, de sikerült összekapnom magamat. Fel is értem Sanyira, viszont hátulról érkezett Nagy Szabolcs. Szabival sikerült leráznunk Táncit, így együtt mentünk. Letoltam egy gélt, és megindultam, mert azt gondoltam, hogy mindjárt itt a vége, le is tudtam szakítani Szabit 10-20 mp-re, de sajnos eltájoltam magamat, mert még csak most jött a 10 kilométeres tábla, nekem meg kezdtek enyhe görcseim lenni. A nagy melegben ez mondjuk várható volt. Úgyhogy visszavettem, és pörgettem egy kicsit. Szabi meg is próbált elmenni, egy ideig még tettem rá a kereket, de aztán megint egy kis görcs, így beletörődtem az összetett 4. helyembe, és már csak azt figyeltem, hogy Tánci ne érjen fel rám, már nem mentem nagy tempót. Beérve a faluba elég magabiztos előnyöm volt, mert hátra nézve nem láttam senkit. Ezek után jött a dráma. A cél előtt láttam Kornél ahogy tolja a bicikliét, sajnos defektet kapott.
Így végül megnyertem a kategóriát, abszolútban pedig 3. lettem. Nagyon szoros verseny volt. Gratulálok mindenkinek, főleg Kornélnek, mert nagyon nagyot ment!

Köszönöm a versenyzési lehetőséget a Mesterbike team-nek, a Bikelogistics-nek a kerekeket, a Pacific Cycles-nek a Continental gumikat, a BBB Select szemüveget, és az Airzone kesztyűt, ami nagyon jól szuperált a melegben. Alig éreztem, hogy a kezemen van, mégse csúszott az izzadságtól (ilyen egy jó kesztyű). Meg a Nutrixxion-nak a géleket, és az új Cappuccinos szeletet, ami nagyon király. Köszönöm!

Még egy nem hivatalos információ, hogy kiszámoltam a maraton kupafutam összetettjét, és azt is sikerült megnyernem. :)

Jó lábak, semmi eredmény...

Elég erősen csalódott vagyok ezzel a Tamási-i maratonnal kapcsolatban. A héten csütörtökön volt egy erősebb intervallos edzésem, amit nagyon jól tudtam teljesíteni. Minden egymást követő résztávban javultak az időim. Jó érzés volt, hogy megint megvan az erő. Kipihenni is nagyon jól tudtam magamat a vasárnapi versenyre.
Sajnos fuvart nem tudtam találni magamnak, szóval maradt a vonat Balatonföldvárig, ahol Zoli vett fel. (Szerencsére jövő héten kezdem el a jogsit, szóval jövőre remélhetőleg nem lesznek ilyen problémáim.)
Időben leértünk, 30 percem maradt melegíteni, ami pont elég egy maraton előtt. Nem volt valami népes a mezőny, főleg középtávon nem, mert minden nevesebb versenyző a hosszútávot választotta magának. Körülnéztem, és azt gondoltam, hogy ha nem lesz nagy baj, akkor ezt a versenyt kötelező módon nyernem kellene.
Együtt indult mind a három táv. A helyi fiatal versenyzők rögtön előreálltak, és próbáltak minél nagyobb tempót menni. Durva volt, ahogy a tök fiatal srácok piros arccal húzzák a mezőnyt. Tiszteletre méltó volt. Aztán az emelkedőre érve azért kiderült, hogy kik azok, akik tényleg elöl lesznek a versenyben. Én viszonylag előre is álltam, elég jól éreztem magamat. Aztán 10 kilométernél jött az első gond... Zolival egymás mellett mentünk egy lefelében, csak hirtelen a két nyomból egy lett. Egyértelmű volt, hogy Zoli van előrébb, ezért Ő állt először rá a nyomra, viszont én a saját hibámból túl gyorsan érkeztem mögé, így majdnem felraktuk egymást. Hogy ezt elkerüljem, kirántottam a kormányt balra, de sajnos pont egy mély nyomvályúba tettem be a kereket, így ki kellett lépnem a pedálból. Nem vettem észre, hogy leesett a láncom, így megpróbáltam elindulni, de az rögtön elszakadt...
Szerintem túlságosan kapkodtam azért, hogy a mezőny legelején maradjak. Szóval szépen nekiálltam szerelni, 3-4 perc alatt sikerült is helyreállítanom a dolgokat. Mondanom sem kellene, de természetesen a komplett mezőny elment. Sebaj, gyorsan összekaptam magamat, és elkezdtem üldözni a többieket. Ez elég jól ment. Szépen előzgettem az embereket, tudtam, hogyha nem lesz megint valami baki, akkor megvan ez a verseny, mert éreztem, hogy nagyon haladok. Az összes emelkedő bőven nagytányéron. Mondjuk nem mintha olyan nehéz lenne felrángatni a Giantet, mert az új A2Z kerekek nagyon sok súlyt kivettek alólam! Meg is láttam magam előtt a Mesterbikeos csapattársamat, Danit. A többiek mondták, hogy a Dunán nagyon jót ment, amikor én nem voltam itthon, szóval jó érzés volt meglátni magam előtt, de még volt köztünk körülbelül 1 perc. Próbáltam felzárkózni, de sajnos egy hely nem volt valami egyértelmű a pálya kijelölése. Lehetett menni be a dzsindzsába, vagy a kukorica mező mellett. Én az utóbbi mellett döntöttem, szerintem logikusan, de 1 kilométer múlva egy villanypásztor keresztezte az utamat. Kicsit nézelődtem, de csak nem találtam az utat, szóval irány vissza. :)
Majd jön szembe két felvezető motoros, akik kérdezik, hogy én ugyan miért megyek a menetiránnyal szembe???
Mondom hogy hát a villanypásztor meg ilyenek.
- Ja, azt biztos valami gazda felrakta, de majd mi leszedjük, aztán mehetsz, na gyere csak.
Gondoltam, egy pályafelvezető csak tudja, hogy merre megy az út, így rábíztam az értékes perceimet. Ezt rosszul tettem, mert amikor visszamentünk a villanypásztorhoz, ők 2-3 perc néma csönddel tisztelegtek neki, majd mondták, hogy akkor lehet, mégiscsak vissza kéne menni, mert valószínűleg nem erre jön a pálya. MOST MI VAN????????
Akkor ki tudja, hogy merre megy a pálya? Mondanom sem kell, hogy a fejemben teljes csőd, nem elég egy láncszakadás még majdnem 10 perc erre az eltévedésre is ráment. Na innen szép nyerni! De vajon lehet-e innen nyerni? Én elhatároztam, hogy akkor is fogok, vagy legalábbis minden tőlem telhetőt megteszek. El is indultunk lefelé, természetesen a Simpsonos barátom beállt elém, és elengedni se nagyon akart, de kiügyeskedtem magamat mögüle. Úgy éreztem, hogy az idegeimen hegedülni lehetne. Mindjárt vége is a lefelének, szépen tempósan nyomom, de egy csúszós kanyarban vége lett a nyomnak, így az első kerék kicsúszott, én elestem. Na de hova kell ilyenkor esni: mondjuk egy 1.5 méter magas csalánosba? IGEN!! ;)
A teljes testem, de még az arcom is tele lett csaláncsípéssel.
Itt mondjuk elkezdtem gondolkozni azon, hogy talán nem lesz meg... de azért egyszer még próbáljuk meg. Mondjuk szépen azért már nem, de azért kattintgattam lefelé. 20 percet mentem is elég szép tempóban, de aztán éreztem, hogy kezdek összeesni fejben, szóval inkább hanyagoltam a versenytempót. Innentől kezdve már majdnem végig csak gurulgattam a pályán. Néha azért elkapott a hév, akkor 15-20 percre megnyomtam, de utána mindig elegem lett belőle. Így végül 11 perces hátrányban értem be a célba, a 4. helyen, ami bosszantó, mert ennél valószínűleg többet álltam a pályán, szóval meglett volna a győzelem. Mindegy, ez egy ilyen verseny volt, és inkább egy kis versenyen legyen ilyen bajaim, mint egy nagyon. De a kategória győzelemmel értékes pontokat gyűjtöttem, szóval ha más nem akkor ezért megérte lejönni.

Apropó, nagy versenyek: ma reggel kaptam a hírt, hogy szombaton Horvátországba utazhatok a válogatottal egy C2-es versenyre. Nagyon megtisztelő, hogy a szövetség gondolt rám, remélem, tudok majd teljesíteni. Szerencsére még szombaton hazajövünk, szóval a Bükk-maraton indulást is tervezem.

Átlag hőmérséklet: 36 celsius

Múlt hét pénteken értem haza az olaszországi osztálykirándulásról, ahova sajnos nem tudtam bringát vinni, így lett egy 2 hetes pihenőm. Ami nem valami ideális, kicsit sok volt ez így szezon közben. Viszont amint hazaértem fogadott is az örömhír, hogy hétfőn mehetek ki Csepelre a vadi új A2Z kerékszettemért. Ez azért egy elég nagy mosolyt hozott fel az arcomra.
Kedden már élesben is tesztelhettem a kerekeket. Brutális különbséget éreztem már az első kicsit emelkedőn. Csak összehasonlításnak, hogy a hátsó kerék sorral együtt van olyan súlyban, mint az első edzőkerék...
A Dina családdal már szerdán megnéztük az ob pályát, ami egész jóra sikerült. Voltak benne nagyon élvezhető részek, és elég magabiztosnak is éreztem magamat a technikás részeken. A kerekek nagyon jónak bizonyosodtak, a meredekeken brutális volt.

Szombaton nem lihegtem túl a dolgokat az ob-val kapcsolatban, tudtam, hogy nekem ez nem a legfontosabb verseny, így nem akartam nagy felhajtást csinálni magamnak. Szóval fuvart se kértem anyától, hanem bemelegítésnek kitekertem a helyszínre. A rajtom jobbnak sikerült, mint amilyennek vártam. D Kovács Dáviddal, és Hernáth Kornéllal mentünk együtt, és üldöztük az előttünk lévő Dina Danit. Meg is fogtuk, aztán jött a pálya technikásabb része, ahova sajnos négyünk közül utolsónak értem be. Az első kis lépcsősoron elesett előttem Kornél, ezért egy kicsit megtorpantam, nehogy átmenjek rajta, de aztán ki tudtam kerülni. Majd a sziklakertben Dávid esett el előttem, de szerencsére őt is ki tudtam kerülni.

Sajnos itt Dani nagyon elment, és már nem tudtam befogni a körön. A sík részen nem voltam valami jó erőben, így Kornélék fel is értek rám. Az első emelkedő végére sikerült előre kerülnöm, így a lefelét elsőként kezdtem meg. Utána egy meredeken Kornél elment. Dávid is megpróbált, de nála felfelé gyorsabb voltam. De utána a lefelében hibáztam, és nem találtam a pedált, így ő is elment. A frissítőben kaptam vizet, amit magamra locsoltam, de éreztem, hogy valami nagy gebasz van. De azért még mentem, ahogy tudtam. De utána a hosszú felfelé közepénél kezdett elmenni a kép, így jobbnak láttam megállni. Csak kóvályogtam. Fent elhagytam a pályát, és sajnos hánytam is egyet.
Sajnálom, hogy csak 1.5 körös lett nekem ez a verseny. Nagyon élveztem a pályát, és jó lett volna még versenyezni, de a nagy meleg, és a kicsit alul edzettség most ezt hozta ki belőlem. De jövő hétvégén végre maraton ranglista verseny, újabb lehetőség a bizonyításra.

Az eddig legjobb 2. hely - XKovácsi

Nos az idei XKovácsi számomra elég jól sikerült. Saját magamat is megleptem azzal, hogy milyet tudtam menni, mivel nem éreztem magamat valami jól a verseny előtt. Ugye két hete eléggé tropára vágtam a hátamat, de ezt elég jól kihevertem, és az edzéseken már nem is éreztem, hogy itt probléma volt.
Pénteken a suliban viszont egy elég hirtelen, és éles fájdalom nyilallt be a hátamba, na ettől jól meg is ijedtem, szóval miután hazaértem rögtön mentem is le a gyógytornászhoz, hogy ragassza le a hátamat, nehogy megint bajaim legyenek, és ezen múljon egy hazai verseny. Szerencsére a tapaszoktól rögtön jobban is éreztem magamat. Ezek után épeszű ember már csak otthon pihen, és alszik. Én nem így tettem, mivel osztályos vacsoránk volt a suliban. Elegánsan öltözve meg is kezdtük a kajálást 9 körül, és minden osztálytársam, és a tanáraink bőszen pezsgőztek, boroztak, stb... Nekem ez most kimaradt a verseny miatt, szóval 1 pohár kölyök pezsgő és jó sok limonádé elfogyasztása után éjfél körül ágyba is kerültem.

Hazai, és egyben családi verseny is lett a szombati megmérettetés, mivel a bátyámat (Máté) sikerült rábeszélnem arra, hogy jöjjön ki, és frissítsen is engem. Ez nagyon jól jött, köszi Máté!
Szerencsére kitudtam aludni magamat, mivel csak azért kellett felkeljek "korán", hogy időben kajáljak. Ezután is csak nyugiztam otthon, és a rajt előtt 45 perccel Mátéval kitekertünk Nagykovácsiba. Őt eligazítottam, majd én még gurulgattam, aztán beszólítás.

Nem volt valami durva rajtunk, elég nyugisan gurultunk el Remeteszőlősig. Amint beértünk terepre Táncos Sanyival előre álltunk, és ő elkezdte diktálni az iramot. A Kastélyparkban már csak hárman voltunk, Sanyi, Pepi, és én. Mögöttünk senkit sem láttam. Eléggé meglepődtem magamon, mivel én nem vagyok egy jó rajtoló, most pedig ott voltam a legelején. Ennek nagyon örültem, és nagy motivációt adott. Így hárman mentünk együtt a Kutya-hegyig, persze néhol kicsit szétakadtunk, főleg én voltam az aki néha megúszott, de a lefeléken mindig letudtam dolgozni azt a pár másodpercet, amit veszítettem. Ez a ledolgozás olyannyira jól sikerült a Kutya-hegyről lefelé, hogy bő fél perccel el is gurultam Sanyiéktól. Így egyedül maradtam, de nem akartam megpróbálni egyedül küzdeni tovább, mert tudtam, hogy messze van még a cél. Viszont a meredek felfelé megint nem haladt valami jól, így el is mentek mellett a srácok, majd Tiger is hátba csapott, és irdatlan tempót menve rögtön el is ment. Fent Mátétól megkaptam a kulacsomat, és robogtam is tovább, hogy megfogjam az előttem lévő három középtávost.

Sajnos a lankás rész Anna-lakhoz nem haladt valami jól. Ennek egy elég konkrét oka volt, ami nem volt más, mint hogy megint elkezdett irgalmatlanul fájni a hátam. De hát úgy voltam vele, hogy itt vagyok a mezőny szinte legelején, úgyhogy nyomni kell, ha meg fáj, akkor fájjon csak. Nyomni kell és kész! Anna-lakhoz kiérve Mátétól megkaptam a 2. kulacsomat, mondta, hogy Pepi kettő perccel van előttem. Hát ez nem valami kevés, de szerencsés esetben ledolgozható, szóval innentől nyélen kell menni a végéig. Teszteltem is magamat egy kicsit a dózeres lefelé előtt 1-2 perces emelkedőn. Szerencsére elég jó tempóban tudtam felmenni, és a pulzusom is rendben volt. A nagy-kopaszi mászás elején is elég jól ment, aztán kicsit belassultam, vagy csak Papp Dénes ment brutál jó tempót, mivel elég jó lendülettel jött mögöttem. Ezt ki is használtam, és rögtön beálltam mögé. Az egyik visszafordítóban megláttam Táncos Sanyit magam előtt 30-40 mp-re. Rögtön el is kapott a hév, hogy meg kéne fogni. Dénessel haladtunk tovább. A Nagy-kopaszról lefelé majdnem estem egy k*rva nagyot, mivel egy igen tisztelt rövidtávos számára a jobbról jövök azt jelentette, hogy elkezdett az út majdnem teljes széltében kacsázni. Azt kösz! Ezen buktam vagy 10 mp-t, de sikerült visszaérjek Dénesre. A Vörös-pocsolyásra felfelé Dénes elég keményen ment, és szépen el is kezdtem görcsölgetni. Pörgettem 1-2 percet, aztán szerencsére elmúlt. Itt megjelent előttünk pár méterre a Vas Peti, Kis Józsi duó.

Gondolatokat összeszed, sóhajt egyet (ez fájni fog), aztán megindultam, hogy felérjek Sanyira. Petiék mellett elég szépen el is tudtam menni. Tombolt az adrenalin, innentől kezdve mindenhol nyél. Meg is láttam Sanyi hátát. Egy rövid emelkedő végén felértem rá, de nem akartam vele menni, és várni a sprintre, hanem megpróbáltam rögtön elmenni. Ez elég jól is ment, a rajtkörre beérve már bő 100 méter előnyöm volt. Innentől ezt a célig már csak növeltem. Nagyon jó érzés volt. Így abszolút 3., kategória 2. helyen értem célba. Gratulálok Pepinek, nagyon nagyot ment!

Köszönöm Máténak az itatást, nagyon jól esett, hogy a bátyám állt kint a pálya szélén, sajnos ritkán van ilyen. Köszönöm a Mesterbikenak a versenyzési lehetőséget. A Continental Race King gumik ismét nagyon jó tempómenőnek bizonyultak. Sajnos még mindig edzőkerékkel kellett versenyezzek, de nagyon remélem, hogy Csömörön bő 1 kilóval könnyebb lesz a bringám :). A verseny közben 4 db Nutrixxion gélt nyomtam le, 2 simát, és 2 XX-Force-t. Kettő RQmax tablettát is elszopogattam.

Köszönöm mindenkinek a biztatást!

Visszanyalt a fagyi!

Sajnos negatívan fog bennem megmaradni ez a szombati Eplény maraton. Ennyire rossz, és fájdalmas 60 kilométerem még szerintem sose volt. És most sajnos nem azért volt fájdalmas, mert annyira gyorsan mentem volna. Na de inkább kezdem az elején.

Szilárddal utaztam le, sajnos kicsit későn értünk le a helyszínre, és még neveznem is kellett, szóval a bemelegítésre nem nagyon jutott időnk. A rajt után rögtön én kerültem előre, majd 500 méter után Szilárddal ketten húztuk a sort. Ezután Szilárd eltávolodott tőlünk, de amint befordultunk terepre összerázódtunk 6-an. Egy emelkedőn én megúsztam, de rögtön utána egy sík aszfaltos részes le tudtam dolgozni a hátrányomat. Bár ehez elég rendeset kellett szenvedjek. Majd megint jött a terep, ahol iszonyatos módot elkezdett fájni a derekam, de mintha egy konyhakést forgattak volna benne. Nagyon durva volt. Itt le is szakadtam, és elég rendesen vissza is vettem az intenzitásomból, mert tudtam, hogyha maradok 185-ös pulzus körül, akkor a fájdalom biztosan nem fog alábbhagyni. Ilyen fájdalmak mellett meg nem lehet 60 km-et leversenyezni. Szóval maradt a 160-170-es pulzus, néhol még alacsonyabb is. De sajnos néha még így is elég nagy fájdalmaim voltak, főleg a verseny vége felé. Szépen előzgettek is az emberek. Nagyon csalódott voltam, mert szerettem volna az összetett dobogóért harcolni.

Fájt:

Hogy miért, és mitől fájt ennyire a hátam. Pontosan sajnos nem tudom, hogy mi idézte elő ezt a fájdalmat. Bálinttal verseny után azt beszéltük, hogy valószínűleg kicsit magasan ülök. Meg szerintem valahogy el is aludtam a hátamat.
Miután hazaértem szerencsére rögtön le is tudtam menni egy gyógytornász ismerősömhöz, hogy megnézze mi van a derekammal. Nos hát a bal csípőcsontom 3 centivel feljebb volt mint a jobb... Azért ez elég sok. Beletellett 20 percbe amíg vissza tudtuk igazítani a helyére, majd egy kis kinesio tape-t is ragasztott a hátamra
Ő rávilágosított arra, hogy ez valószínűleg azért alakulhatott ki, mert nem erősítem eléggé a felsőtestemet, főleg a hátamat. Szóval össze is írt jó pár feladatot, hogy miket kéne csináljak. Tényleg rám is fognak férni ezek a gyakorlatok, mert most a saját bőrömön is megtapasztaltam, hogy hiába csak a lábunkkal hajtjuk a bringát nem csak azt kell megerősíteni, edzeni!
Szóval én megyek is erősíteni! Remélem, hogy a következő versenyemen, a Kondenzgyík maratonon már nem lesz semmi gondom a hátammal!

Szilvásvárad

Vasárnap Szilvásváradon álltam rajthoz, hazánk egyik legnagyobb maratonján.

Én úgy jöttem ide, hogy egy nagy versenyt szerettem volna menni. A hét közepétől elég jól is mentek az edzések, bizakodva álltam a rajtkapu alá. A korosztályunkban nem egy erős srác állt rajthoz. Hernáth Kornél, Kádi Pepi, Gönczy Gergő. Számítottam rá, hogy itt nagy csatát fogunk vívni a győzelemért.

A rajtban a szokásos dolgok történtek. Mindenki elment, én pedig hátul forgattam. Nem éreztem magam rosszul az első emelkedőn, de nekem olyan szinten nem szokott menni a versenyek első része, hogy így is mindenki előttem volt a korosztályomban. 12 kilométer után azonban elkezdtem tűrhető tempóban haladni, és fel is értem Gergőre, meg Tar Benire is (itt még azt hittem, hogy ő is U19-es). Innen Ördögoldal közepéig együtt mentünk. Én elég jól tudtam tartalékolni, jól éreztem magam a bringán. Beni az emelkedő felénél leszakadt, így Gergővel ketten maradtunk. Ördögoldal után én egy kicsit megúsztam, de a sípályán hirtelen tempót váltottam, és így viszonylag nagy előnyre tettem szert. Ezután jött az első pihenősebb lefelé, itt ettem egy szeletet, lecsúszott mellé egy gél is, meg persze egy RQmax tabletta, ami itt nagyon jól jött. Viszonylag jól feltöltődtem, ami nagyon fontos egy ilyen hosszú versenyen.

Tudtam, hogyha beakarom érni az előttem lévőket, akkor innentől kezdve kell igazán nagyot menjek, ezentúl semmi tartalékolás, csak ami a csövön kifér. Meg is próbáltam ebben a tudatban menni, de semmit sem gyorsultam, sőt talán még lassultam is. A hosszabb aszfaltos sík részt sajnos egyedül kezdtem meg, tehát nem tudtam valami nagy tempót menni. Itt már egyértelmű volt, hogy én ma csak a harmadik helyért tudok küzdeni. Az aszfalt vége felé fel is ért rám Beni, és Kiss Robi (ők mind a ketten Bringabandások). Gondoltam, hogy biztosan ki fognak golyózni engem, mivel éppen el is kezdett görcsölni a combom. Valahogy még is rajtuk tudtam maradni, de egy hirtelen tempóváltást biztosan nem bírtam volna ki. Tudtam, hogy a lefelében erősebb tudok náluk lenni, még akkor is, hogyha ez egy szinte végig tekerős lejtmenet. Ez be is jött, de még mielőtt el tudtam volna távolodni a srácoktól Benivel elég rendesen összeakadtunk egy kanyarban, szerencsére pont nem estünk egymásra. Viszont nekem kitörött két küllőm, szóval egy közepes méretű nyolcassal kellett abszolválnom a maradék 10 kilométert. Szerencsére pont elforgott a kerék, így be tudtam érni a kategória 3. helyen, abszolútban pedig a 10. helyen végeztem.

Nem éreztem magamat jó formában, nem fogtam ki valami király napot. Úgy érzem, hogy ennél jobb eredményre lettem volna képes, de most ez jutott. Remélem, hogy a következő hétvégén jobb versenyt tudok majd menni. De még az is lehet, hogy versenyek lesznek belőle, de még nem biztos, hogy mind a két nap fogok versenyezni.

Köszönöm a támogatást minden támogatómnak!!

Gratulálok mindenkinek!

A fotókért köszönet Tirszin Janinak!

Bakony maraton

Szombaton a Bakonyban álltam rajthoz, az első maraton kupafutamon. Sajnos a verseny hetén nem nagyon tudtam edzeni, csütörtökön 40 percet, pénteken pedig 1:10-et tudtam átmozgatni. Hát ez nem valami sok. Gondoltam, hogy nem leszek valami hatalmas formában, de legalább az előző hétvége két versenyét biztosan kipihentem. Szombaton Kovács Andrissal utaztunk le. Szerencsére időben és jó hangulatban leértünk Bakonybélbe. Először is gyorsan be kellett nevezzek, mivel sajnos az előnevezés elkerülte a figyelmünket.

Rajt előtt nem melegítettem olyan sokat, egy kis melegítő krémet kentem magamra, és 20 percet gurulgattam. Elég rendesen fel kellett öltözni, mert hideg idő várt minket, és tudtam hogy ez fönt a hegyen csak hűvösebb lesz.

Az első emelkedőn elég hamar el is kezdtünk elég rendes tempót menni, én a a felénél le is akadtam a legelejéről, tudtam hogy itt inkább megéri tartalékolni, és lefelé úgyis sokat tudok majd visszahozni a többieken, ha csak nem szorulok be valaki mögé. Naszódi Zsolt már az első emelkedőn elég rendesen ellépett.
Az első lejtő előtt már sikerült is megfognom pár ember, majd lefelé folyamatosan tudtam előzgetni, és abszolút 2. helyen tudtam kijönni az erdőből. Utána a sík részeken hárman verődtünk össze, Tóth Marcell, Vock Balázs és én. A gázlókon így hárman mentünk át. Majd Tóth Rajmund ért fel ránk. Majd egy technikásabb lefelén Balázs és én léptünk el a többiektől. A frissítőnél meg kellett álljunk, hogy olajozzunk egyet, a gázlók miatt. A 2. kőris-hegyi mászást 6-an kezdtük meg, Vas Peti, Reznyik Sanyi, Rajmund, Balázs, Marcell, és én. Rajmund és Balázs elég hamar ellépett tőlünk, én nem akartam velük menni, bár lehet, hogy nem is tudtam volna, de inkább tartalékoltam, mert számítottam a Kőris-hegy után egy hosszabb tolásra. Így Petivel, és Sanyival abszolváltam a mászást, de Peti ellépett tőlünk. A mászás végénél Kakas Lacit is meg tudtam fogni.

A lelefén elég gyorsan tudtam menni, mivel végig tekertem minden részt, azért, hogy ne hűljek ki (itt 6-8 fok volt). A lefelé utáni aszfalton folyó ügyeimet intéztem, ezért fel is értek rám Laciék. A síkon be tudtam állni Sanyi mögé, szóval nyugodtam tudtam kajálni egyet, és a második RQmax tablettámat is bevettem (ezek nagyon sokat segítettek). Szóval rendesen felkészültem a hosszú tolásra, de odaérve rá kellett döbbenjek, hogy ezt a részt kivették. Szóval hiába tartalékoltam. Innen a célig már csak egy hosszú elnyúlós dózer út volt. Egy ideig még maradtam Laciékkal, de a cél előtt 15 kilométerrel elléptem tőlük, és innentől végig egyedül mentem. Sajnos a 60. kilométernél enyhe görcsök kerülgettek, szóval inkább visszavettem a tempómból, és biztonságosan bepörgettem a célba.
Így a kategória 1. hely és az összetett 4. hely jutott nekem.

Köszönöm a versenyzési lehetőséget a Mesterbikenak! A bringa megint nagyon király volt. Gumi téren megint az X-Kingre esett a választásom, ami úgy tűnik jó döntés volt, bár most a sok dózerre való tekintettel jóval magasabb nyomáson versenyeztem velük. A verseny közben 2 sima, 2 koffeines, és 2 XX-Force gél, és 2 szelet (1 a rajt előtt) csúszott le. A Sunrace sor, és lánc megint kiválóan tette a dolgát, szerencsére most nem ragadt be úgy a váltás, mint a múlt héten.

Még nem érzem magamat nagyon jó formában, de úgy érzem, hogy kezdek belelendülni a dolgokba, szóval minden adott ahhoz, hogy egy jó versenyt fussak jövőhéten, már nagyon várom.
Gratulálok mindenkinek!

Dupla hétvége

Buda maraton után nem jelentkeztem (nem láttam értelmét), mivel fél kör után kiálltam. Nagyon nem forogtak a lábaim, meg fejben sem tudtam a versenypályán lenni.

Ez volt, van ilyen...

Ezután a Vértesbe vetettem be magam. Zsomborral (Palumby) utaztunk le a szombati XCO versenyre, majd lent is aludtunk, aztán vasárnap a maratonon álltunk rajthoz.

Az XCO versenyen egy dobogós eredményt reméltem magamtól, de igazából csak mint egy edzést fogtam fel, de természetesen szerettem volna magamból a maximumot kihozni. Sajnos egész héten viszonylag fáradtnak éreztem magamat. Szóval éreztem, hogy nem életem versenyét fogom tudni produkálni. Nos ez az állapot egy 6. helyre volt elég. Nem vagyok csalódott, mert tudom, hogy számomra nem ez a versenyszám az első számú. De örülök, hogy Dina Danival egy jót tudtam meccselni a 3.-4. körben. Na de inkább megyek sorban. A rajtköröm szokás szerint kritikán aluli volt, az első emelkedőn le is akadtam a srácokról, nekem az 1. kör mindig mélypont. Majd a 2. körben szépen kezdtem feljönni Danira. A 3. kör elejére föl is tudtam érni rá. Bevallom, hogy nem akartam vele nagy versengésbe kezdeni, inkább megpróbáltam neki segíteni, ezért rögtön előre is álltam, és mondtam neki, hogy nyomjuk ahogy tudjuk, hátha levadászunk valakit. Sajnos ez nem jött össze, de elég jó tempókat tudtunk menni így együtt. Aztán az utolsó körben Dani rántott egy nagyot az emelkedőn, én ezt nem tudtam átvenni, nagyon erős volt. Így beértem a 6. helyen. A srácok nagyon erősek voltak, gratulálok nekik!

Ezek után Zsomborral a pihenésnek adtuk át magunkat. Kipróbáltuk az összes medencét, bár elég hidegek voltak, szóval inkább maradtunk a jacuzzinál.

Vasárnap volt az én igazi versenyszámom. A maraton. Már vártam ezt a versenyt, mivel ez volt idén az első rendes maraton. 57km, 1300 méter szinttel. Ez még önmagában nem is lett volna nagyon durva, viszont reggelre elég rendes eső esett, szóval adott volt a sártenger. Szerencsére verseny közben nem esett, de nagyon jól jöttek az X-King gumik, nélkülük járhatatlan lett volna a pálya. A guminyomást is alacsonyabbra vettem a sár miatt, elől 1.6, hátul 1.7 bárral mentem.
Rajt előtt görgőn melegítettem, nagyon nyugodt tudtam maradni, a pulzusom sem volt magas, ami sajnos elő szokott fordulni.

A rajt után teljesen együtt maradt a bagázs, majd az első kis huplin Buzsó rántott egy kicsit, így ő már rögtön ellépett. Beérve az első füves részre rögtön sártenger várt minket. Keréknyomok, tele vízzel. Rögtön az elején el is lépett 5 fő a mezőnyből, Buzsó, Cleppe, Szalay Peti, Táncos Sanyi, és Zóka Zoli csapattársam. Őket követtük egy nagyobb bolyban, majd ebből a csapatból az első emelkedő végére hárman maradtunk: Papp Dénes, Hernáth Márton, és én. Az aszfalton is együtt maradtunk, itt elég laza tempót hajtottunk, föl is értek ránk páran, de a következő emelkedőre megint hárman maradtunk. Az első kört gyakorlatilag végig így tettük meg. Néha volt, hogy valamelyikünk kicsit előrébb, hátrébb került, de mindig összerázódtunk. Nagyon örültem az első körömnek, mivel nagyon könnyedén tudtam bringázni. Beérve a Villaparkba felvettem a frissítőmet, amit itt is szeretnék megköszönni a Vas családnak.

A második körben kezdődtek a bajaim. Az elején Dénes ellépett tőlünk, így ketten maradtunk, kerülgettük egymást. Aztán sikeresen el is tudtam lépni Marcitól, és ki is tudtam alakítani egy 30-40 másodperces előnyt. Ezután sajnos egy rosszul elhelyezett szalag miatt elvesztettem körülbelül 2 percet, szóval megint együtt mentünk tovább. Ezek után jöttek a dagonyás részek. 1-2 tolós is volt, amikor eltömődött a kerék a sártól. Szerencsére egy ilyen részen el is tudtam menni Marci mellett.
Sajnos ezután folyamatosan lassultam, mivel a sár több energiát kivett belőlem, mint ahogyan én azt gondoltam. Eléheztem. Szóval Marci el is ment mellettem, meg még Nagy Szabi is. Egyszerűen elrontottam a kajálást. De végül bekóvályogtam a 9. helyen, ami a korosztályomban győzelmet jelentett. Úgy érzem, hogyha nem éhezem el, akkor sokkal jobb versenyt tudtam volt futni, de remélem, hogy ezt majd a Bakony maratonon be tudom bizonyítani

Köszönöm a Mesterbikenak, hogy versenyezhettem, a Giant nagyon jól szuperált. A Continental X-King gumik nagyon jól bírták a sarat, király volt. Sajnos az A2Z kerékszettem még nem állt össze, de úgy néz ki, hogy Szilváson már azzal tudok menni.

Húsvèt

Kellemes Húsvèti ünnepet mindenkinek! ;)

Langenlois C1

Végre eljött az idény első versenye. Ami egyben életem első külföldi megmérettetése is volt. Ausztriába kellett utaznunk ezért a versenyért, ahol igen komoly mezőny jött össze, mind a felnőtteknél, mind a mi korosztályunkban.

Szombat reggel indult a magyar utánpótlás különítmény egy része, amiben én is beletartoztam. Benkó Laci volt a sofőrünk, a versenyzők pedig a következők voltak: Erdélyi Attila, Dina Marci, Dina Dani, Megyasszai Lilla, és jómagam. Időben ki is értünk a pályára, és még a fiatalabb korosztályok rajtja előtt be tudtuk járni a pályát.
A verseny 1 rajt-körből, 4 nagy-körből állt. A rajt-kör egy hosszú aszfaltos emelkedőt tartalmazott, majd egy engedős lefelét. A nagy-kör pedig 2 hosszabb, meredek emelkedőt tartalmazott: az első egy kövesebb, gyökeresebb, a második pedig egy kavicsosabb, dózeresebb volt. Az emelkedők után mindig jött körülbelül 1 perc sík, majd engedősebb lefelék, nagyobb kanyarok nélkül, inkább csak a nagy por nehezítette meg a lejtőket. A pályajáráson el is kezdtem köhögni a nagy portól. Nem esett jól.

Pályajárás után megrohamoztuk a szállásunkat, ami egy nagyon kellemes szálloda volt. Estére sajnos még megmaradt a köhögésem. Bringa takarítás, és vacsora után be is vetettem magamat az ágyba, hogy ki tudjam pihenni magamat a vasárnapi megmérettetésre.

Nagyon király reggelit kaptunk, majd egy kis pihenés után el is indultunk a versenyhelyszínre. Sajnos nem volt túl biztató a bemelegítésem, mivel még mindig köhögtem.

A rajtban a 17. helyre szólítottak, ez körülbelül az 5. sort jelentette.

A rajt-köröm sajnos nem sikerült valami jól. De az emelkedő végére szerencsére be tudtam fogni Zsombort és Danit. Az első két körben meg is maradt ez a hármas, kisebb szétszakadásokkal. Nekem annyira a meredek emelkedők nem haladtak, mint a srácoknak (erősek voltak). De síkon szerencsére elég jó tempót tudtam menni, itt mindig fel is értem rájuk, aztán a lefeléken el is tudtam távolodni egy picit. A 3. kör első emelkedőjére már csak ketten maradtunk Danival. Itt benyomtam a második koffeines Nutrixxion gélemet, ami sokat segített. A kör végére kezdtem érezni magamban az erőt, ezért gondoltam, hogy megpróbálok befogni pár előttem haladó srácot. A síkon ez olyan jó tempót jelentett, hogy Dani le is szakadt rólam. Majd a lejtő végére ez a távolság körülbelül 10-20 másodpercre nőtt. Az utolsó körben elég jó tempót tudtam menni a többiekhez képest, meg is előztem 2 srácot. Így a 20. helyezésen gurultam be a célba, ami magyarok között a 2. helyet jelentette (Atkónak sajnos fékproblémák miatt ki kellett állnia).

Úgy gondolom, hogy elég jó versenyt tudtam menni, főleg hogy a héten kezdtem el a gyorsító edzéseimet, meg ugye én általában maratonokon szoktam versenyezni. Tavaly gyakorlatilag nem is indultam xco-n. Én utólag visszatekintve elégedett vagyok a versenyemmel, bár még bőven van hova fejlődnöm, de még csak tavasz eleje van, szóval van időm.
Az elvárásaimnak megfeleltem, ezek a következők voltak: 25-be jönni, a magyarok között 3-ba.

A versenyen nagyon jó szolgálatot teljesített az új Giant XTC Composite 29-es kerékpárom, amit csapatomtól, a Mesterbiketól kaptam. Ezen a poros, száraz versenyen nagyon jó szolgálatot nyújtott a Continental Race King gumi.

Hétfőn a suliban délig sikeresen elfújtam 40 zsebkendőt, tehát mondhatni, hogy beteg lettem. Tegnap el is látogattam a háziorvosomhoz, ahol kiderült, hogy a torkom se az igazi. Szóval most egy kis antibiotikum kúrára lettem benevezve, de remélem, hogy rendben jövök, és hétvégén rajthoz tudok állni a következő versenyemen, ami Pétfürdőn kerül megrendezésre.

Üdv,
Bence

Hétvége a Pilisben

Sziasztok,

A hétvégén kettő hosszú edzésem volt: szombaton 4 óra lazább tempóban, vasárnap pedig 4.5 óra, amiben már volt rendesen tempó.

Már a a Giant-tel voltam kint:

Bár még nincsen sok tapasztalatom, de egyenlőre nagyon bejön az új bringa. A lefelékben tényleg verhetetlen a 29-es. Meredek emelkedőkön annyira még nem érzem, de még nem akarok erről konkrét véleményt formálni, mivel nemsokára meglesz a verseny kerékszett, ami azért nagyon sokat fog könnyíteni. De tényleg király a gép. 

Szombaton még kicsit fájt rajta a hátam (ez volt vele az első hosszabb tekerésem). De úgy néz ki, hogy vasárnap sikerült jól beállítani. 

Szombaton Dobogókőre, valamint a Pilis-tetőre mentem fel. Idén először jártam a Pilisben, és sajnos 1-2 kanyarra nem emlékeztem tisztán, így volt benne néha egy kis bolyongás. Miután hazaértem gyorsan le is töltöttem a mobilomra egy teljes Magyarország térképet, ami az össze turista útvonalat tartalmazza, és hogyha be van kapcsolva a GPS, azt is megmondja, hogy pontosan merre is vagy. Hasznos kis alkalmazás!

Vasárnap már használtam is, mivel megint beiktattam egy új részt a tekerésbe, amerre még soha nem jártam. Ez nevezetesen a Vaskapu-völgy volt. Ahol nem fogadott valami vidám látvány, mivel a fél erdő ki van irtva, és sajnos helyenként le is kellett szállnom a bringáról, mert az erdészek járhatatlanná tették az utat. Remélem ez csak időszakos probléma. 

Majd miután megjártam a Pilist irányba vettem Alsónémedit, mivel névnapi buli volt nagymamáéknál. 

Pilisborosjenőtől egészen Alsónémediig pofaszelem volt, aminek nagyon örültem! De szerencsére néha sikerült kifogni egy buszt ami mögött tudtam utazni egy picit. 

Szerencsére beigazolódott a közmondás miszerint: Sándor, József (nagypapa), Benedek zsákban hozzák a meleget, mivel mind a két nap rövidben tudtam edzeni. Szóval szépen erősítem a Horvátországban szerzett barnulást! :)

A vasárnapi Strava: http://www.strava.com/activities/123179934

Pilis-tető:

Hétvégén pedig jön az első verseny, ugyanis vasárnap Langenlois! Szorítsatok!

Üdv,

Bence

Mesterbike edzőtábor

Akkor következik az ígért képes beszámolóm az edzőtáborról:

Csütörtök hajnalban indultunk itthonról. Nem a szálláshoz mentünk először, hanem egy Krasno Polje nevű kis faluban álltunk meg, hogy innen menjünk az első edzésünkre.

Gyors bringa összeszerelés után bekevertük amit kell, és mentünk is:  

Egy hosszú lejtőzés után a tengerparton haladtunk tovább:

Innen egy 1400 méteres hágót vettük a célkeresztbe, de sajnos 1300 méteren hótorlaszokkal találkozunk így egy nagyon hosszú gyaloglás várt ránk, a néhol combközépig érő hóban. 

Egy kis pihenés:

A második nap a szállásunkról (Turanj) indultunk a szembe lévő szigetre:

A harmadik napon megint autóba ültünk, hogy Miocic városkájából induljunk el, és kerüljük meg a Peruca tavat. 

Ebben a napban volt egy érdekes momentum, amikor egyszer csak elfogyott az aszfalt út. Így aztán maradt a dózer: 

Majd a helyi kutyák boldogítása:

Az utolsó napon pedig egy gyönyörű szerpentinen végezhettem el az intervalljaimat, Karlobag fölött: 

A csapat:

Azt hiszem egy remek edzőtábor volt, főleg hogy nekem ez volt az első. 

Köszönöm a lehetőséget a Mesterbikenak!

Üdv,

Bence

Giant!!

Sziasztok,

Sikeresen lezárult az edzőtábor, bár erről pár nap múlva bővebben beszámolok.

Az igazi apropó amiből írok az hogy megjött a bringám!! :)

Az eredeti setupot már egy kicsit megváltoztattam. A gyári nyereg helyett felpattant egy titán pálcás slr nyereg, amit Varga Marcinak köszönhetek. Ezzel pontosan 200 grammot sikerült lefaragni, most este pedig a kormányt cseréltem egy karbonra, amivel megint közel 200 grammot tudtam spórolni. 

És ezzel még bőven nem állt le a tuning! :) Remélhetőleg minél hamarabb megjön az A2Z kerékszett, amire majd mennek fel a Continental gumik. Meg váltókar is le lesz cserélve. A mostani pedál helyére pedig jön az xtr (ezzel csak a boltból jöttem haza).

Szóval holnaptól már montival edzhetek. Először élesben pedig Langeloisban fogom tesztelni március 30-án.

Köszönöm a remek kerékpárt a Mesterbikenak!

Üdv,

Bence

Hétvége

Sziasztok,

A hetem: 539km, 20:15 óra. Három egymást követő 4 órás edzés a hétvégén. Ez hosszú volt, de remélem amilyen hosszú olyan eredményes is.
Na de ugorjunk vissza csütörtökre. Aznap átmozgató edzésem volt, így a Mesterbikeba vettem az irányt, ahol Varga Marcival vitattuk meg a táplálkozás fontosságát, és hogy pontosan mit hogyan is kell csinálni, meg hogy még jobban be kéne szigorítsak ezen a téren.
Pénteken egy 4 órás edzés várt rám, amiben az emelkedőket tempóban teljesítettem, síkokat meg lazán. Elég jól ment. 108 kilométeren sikerült 27 km/h feletti átlagot mennem 1120 méter szintemelkedéssel. Ami ahhoz kèpest hogy egyedül mentem nem is rossz. De remèlem lesz ez jobb is.
Szombatra laza intenzitású edzèsem volt 4,5 órában. Gyakorlatilag ugyanazt a kört mentem le mint pènteken pici változtatással, hogy egyenletesebb legyen a terhelès. Ez a nap is jó volt, szèpen kordában tudtam tartani a pulzusomat. A vègèn pedig Dina Marcihoz ugrottam be, hogy megnèzzem az új biciklijèt, ami egèsz szèp. Meg a súlya is király. Gratula hozzá neki!
A hazamenetel már nem volt annyira vidám, mivel rám sötétedett, no meg nem olyan jó èrzès amikor 100 km után megint neki kell indulni egy emelkedőnek...
Vasárnap pedig megint a Flórián-körre mentem. Hát a lábaim már egyáltalán nem voltak frissek, főleg a menet vège után. A menet 126 kilomèteresre sikeredett, amit 31,5 km/h-s átlaggal sikerült abszolválnom, mondjuk viszonylag sík volt.
Remèlem a hèt eleji edzèseimet már montival tudom teljesíteni.
Csütörtök hajnalban pedig irány Turanj és a tengerpart. Következőre onnan jelentkezem!

Flórián:

Üdv,

Bence

Megkésve az Expo után

Sziasztok,

Kicsit megkésve, de azért írok pár sort az Exporól, meg arról ami azóta történt:
Már februárban megkértek a támogatóim, hogy menjek ki szombaton a Bringa Expora hozzájuk hogy egy kicsit beszélgessünk, meg beszélgessek a látogatókkal a termékekről. A Pacificcycles és a Bikelogistics standján voltam.
Zsuzsiékat (Bikelogistics) már jól ismertem, mivel nyáron náluk dolgoztam egy kicsit. De Laciékkal (Pacific) még nem találkoztam olyan sokszor (kétszer), legfőképpen csak e-maileztünk. Szóval itt volt az alkalom hogy jobban megismerjük egymást. Nagyon jó volt, sokat beszélgettünk. Annyira élveztem, hogy vasárnap délután is kimentem.

Szombaton már az új Mesterbikeos mezemben virítottam:


























Hétfőn megjött a legújabb edzőpartnerem egy Garmin Edge 500! Eddig két edzést teljesítettem vele. Kedden mentem szűk 3 órát Zsámbék környékén.
Ma pedig a Pilisben csináltam meg egy hosszú intervallos edzést. Bálint utasítására csináltam benne 3x7 perc lassú pedálfordulatos tempót. Ezeket Pilisszentkereszt és Dobogókő között csináltam meg. Majd legurultam Pilisszentlélekre, ahonnan 3x5 perc tempóval másztam vissza dobogókőre. Tartalmas nap lett a maga 85 kilométerével és majdnem 1600 méter szintjével.
A héten síszünetem van, szóval Bálint jó hosszú hetet írt össze nekem. :) Ha végeztem vele jelentkezem.

Még jó hír, hogy legkésőbb keddig megérkezik a Mesterbikeba az idei montim egy Giant XTC Composite 29er.
Jövőhéten pedig Horvátországba megyek edzőtáborozni egy Mesterbikeos különítménnyel.

Üdv,
Bence

Hosszú hètvège

Huhhhhh!

Ez bizony egy tartalmas hètvègère sikeredett. 12.5 óra edzès 3 nap alatt. Na de kezdjük az elejèvel:
Pèntekre 4 órám volt, kint meg sajnos esett. Így maradt a jó öreg görgő. Na de 4 óra?? Nem lesz az sok? Itt a szezon, olyan nincs hogy nem csinálom meg! Szóval hajrá, nincs megállás, fejben határozottnak kell lenni ès erősnek, akkor nincsenek határok!
Lement a 4 óra, szünet nèlkül! Bár a Trónok Harca sokat segített, hogy ne unjak bele a dologba. A 18 fokos dolgozót pedig sikerült felfűtenem 27 fokosra ;)
Aztán jött a szombat, ami 4.5 órát kínált számomra. Szerencsére már nem görgőn (abba lehet hogy bele is őrültem volna...). Elèg jól ment a penzum! Kiváló tempót tudtam menni ahhoz kèpest, hogy egyedül voltam. 26 fölötti átlagot sikerült menni 118 kilomèteren 1400 mèter szintemelkedèssel. Szóval ez is egy hosszú, de sikeres nap volt.
Edzès után egy hosszabb nyújtás következett, majd kipróbáltam a frissen szerzett masszírozó hengeremet. Ezzel is komoly fájdalmakat tudtam magamnak okozni, bár ez más mint amikor az ember masszőrhöz megy, mivel ott nem saját magadat nyúzod. Így ott egyértelműen nagyobb nyomás ér. Nem is tudtam olyan kemènyen csinálni, mint ahogy Attila szokta, no de az majd vasárnap este jön.
Már szombaton lebeszèltem Dina Marcival hogy vasárnap a Flórián-körre megyünk edzeni. Nekem ez jól bele illett az edzèsembe (4 óra: 2 óráig laza, utána tempó vègig). 

Èrdekes volt mivel már úgy indultam el a János-kórházhoz, ahol találkoztam a Dina tesókkal ès CserG-vel, hogy kicsit ègtek a lábaim. Az első kis dombon 170-es volt a pulzusom. De szerencsère mire elindultunk a Flóriánról már okè voltam, ès tudtam èlvezni a tekerèst.
Először mentem együtt ennyi emberrel országúton. Abszolút jó èlmèny volt. Dorogig nyugisabb tempót mentünk, majd innentől elindult a lószparádè. Mivel nem vagyok egy rutinos országútis így nem is tudtam elmenni az elejèvel. Alapból a leghátul voltam amikor szètszakadt a sor. Páran próbálkoztunk, hogy hátha felèrünk az elejère, de ez esèlytelen volt. :( Annyira nem is ment jól, mondjuk egy ilyen hosszú hètnek a vègèn ez lehet hogy nem is vèletlen.
A hètvègèt vègül 350 kilomèter fölött sikerült abszolválnom. Bár ebből a pènteki 115 ugye görgőn volt.
Szerintem sikeres hetem volt, főleg a második fele.

Üdv,
Bence

Helyzetjelentès

Sziasztok,

A hèten eddig 3 edzésem volt. Ezekről fogok egy kicsit beszámolni.
A hètfő nekem mindig pihenő nap így aznap nem ültem bringára. Kedden viszont már belecsaptam a lecsóba egy sprint edzèssel. Ezek a 10 másodpercek annyira nem mentek jól, de vègig csináltam ès ez a lènyeg! De szerencsère ma az alap edzőtempó egèsz jo volt a kèt óra alatt.
Szerdán egy hosszab edzès várt rám, minden èrtelemben, mivel 7-5 perces intervalljaim voltak. Összesen pedig 3 órát mentem. Nègy ilyen intervallom volt (2-2) ezek szerencsère jól mentek. Viszont az eső megáztatott, meg már bőven sötèt is volt, így haza vettem az irányt 2 óra után ès görgőn fejeztem be a napi penzumomat.
Ma pedig egy laza átmozgatásom volt. Ezt kihasználva (a hèten máskor nem lett volna időm) benèztem Robinèkhoz, hogy feltöltsem a Nutrixxion kèszleteimet. Ez után a Dina tesókkal pörgettem tovább, hogy leteljen az 1.5 órám.
Kemèny hètvègènek nèzek elèbe, a 3 nap összesen 12.5 órát tartogat számomra. Ha vègeztem vele jelentkezem!

Üdv Mindenkinek, ès hajrá mert nyakunkon a versenyszezon!

(Remèlem egyszer az èn szombámban is lesz egy ilyen polc ;) )

Egy kis edzès.

Tegnap egy kis crossozast iktattam be a hideg miatt. Nagyrèszben jègen csúszkálás lett belőle. De jòl forogtak a lábaim, aminek örülök!

Kényszerpihenő

Sziasztok,

Mostantól vezetem a blogomat, ahol edzés-versenybeszámolóimmal fogok jelentkezni, valamint bármiről ami velem, vagy a környezetemmel történik.

Sajnos rossz hírrel kell kezdjem. Az elmúlt pár napomat nem máshol mint a Szent János kórházban kellett eltöltenem. Amikor bemenetem lehetséges volt, hogy műtenek vakbélgyulladással, de erre szerencsére nem került sor, mert az infúziós kezelés rendbe rakott, megúsztam kettő bent töltött éjszakával, és egy erős bélfertőződéssel, ami miatt a héten még itthon kell feküdjek, de szerencsére hétfőtől már edzhetek is, szóval nincsen nagy gond. :)

Mindenkinek jó felkészülést a versenyszezonra!
Üdv,
Bence