Szilvásvárad

Vasárnap Szilvásváradon álltam rajthoz, hazánk egyik legnagyobb maratonján.

Én úgy jöttem ide, hogy egy nagy versenyt szerettem volna menni. A hét közepétől elég jól is mentek az edzések, bizakodva álltam a rajtkapu alá. A korosztályunkban nem egy erős srác állt rajthoz. Hernáth Kornél, Kádi Pepi, Gönczy Gergő. Számítottam rá, hogy itt nagy csatát fogunk vívni a győzelemért.

A rajtban a szokásos dolgok történtek. Mindenki elment, én pedig hátul forgattam. Nem éreztem magam rosszul az első emelkedőn, de nekem olyan szinten nem szokott menni a versenyek első része, hogy így is mindenki előttem volt a korosztályomban. 12 kilométer után azonban elkezdtem tűrhető tempóban haladni, és fel is értem Gergőre, meg Tar Benire is (itt még azt hittem, hogy ő is U19-es). Innen Ördögoldal közepéig együtt mentünk. Én elég jól tudtam tartalékolni, jól éreztem magam a bringán. Beni az emelkedő felénél leszakadt, így Gergővel ketten maradtunk. Ördögoldal után én egy kicsit megúsztam, de a sípályán hirtelen tempót váltottam, és így viszonylag nagy előnyre tettem szert. Ezután jött az első pihenősebb lefelé, itt ettem egy szeletet, lecsúszott mellé egy gél is, meg persze egy RQmax tabletta, ami itt nagyon jól jött. Viszonylag jól feltöltődtem, ami nagyon fontos egy ilyen hosszú versenyen.

Tudtam, hogyha beakarom érni az előttem lévőket, akkor innentől kezdve kell igazán nagyot menjek, ezentúl semmi tartalékolás, csak ami a csövön kifér. Meg is próbáltam ebben a tudatban menni, de semmit sem gyorsultam, sőt talán még lassultam is. A hosszabb aszfaltos sík részt sajnos egyedül kezdtem meg, tehát nem tudtam valami nagy tempót menni. Itt már egyértelmű volt, hogy én ma csak a harmadik helyért tudok küzdeni. Az aszfalt vége felé fel is ért rám Beni, és Kiss Robi (ők mind a ketten Bringabandások). Gondoltam, hogy biztosan ki fognak golyózni engem, mivel éppen el is kezdett görcsölni a combom. Valahogy még is rajtuk tudtam maradni, de egy hirtelen tempóváltást biztosan nem bírtam volna ki. Tudtam, hogy a lefelében erősebb tudok náluk lenni, még akkor is, hogyha ez egy szinte végig tekerős lejtmenet. Ez be is jött, de még mielőtt el tudtam volna távolodni a srácoktól Benivel elég rendesen összeakadtunk egy kanyarban, szerencsére pont nem estünk egymásra. Viszont nekem kitörött két küllőm, szóval egy közepes méretű nyolcassal kellett abszolválnom a maradék 10 kilométert. Szerencsére pont elforgott a kerék, így be tudtam érni a kategória 3. helyen, abszolútban pedig a 10. helyen végeztem.

Nem éreztem magamat jó formában, nem fogtam ki valami király napot. Úgy érzem, hogy ennél jobb eredményre lettem volna képes, de most ez jutott. Remélem, hogy a következő hétvégén jobb versenyt tudok majd menni. De még az is lehet, hogy versenyek lesznek belőle, de még nem biztos, hogy mind a két nap fogok versenyezni.

Köszönöm a támogatást minden támogatómnak!!

Gratulálok mindenkinek!

A fotókért köszönet Tirszin Janinak!

Bakony maraton

Szombaton a Bakonyban álltam rajthoz, az első maraton kupafutamon. Sajnos a verseny hetén nem nagyon tudtam edzeni, csütörtökön 40 percet, pénteken pedig 1:10-et tudtam átmozgatni. Hát ez nem valami sok. Gondoltam, hogy nem leszek valami hatalmas formában, de legalább az előző hétvége két versenyét biztosan kipihentem. Szombaton Kovács Andrissal utaztunk le. Szerencsére időben és jó hangulatban leértünk Bakonybélbe. Először is gyorsan be kellett nevezzek, mivel sajnos az előnevezés elkerülte a figyelmünket.

Rajt előtt nem melegítettem olyan sokat, egy kis melegítő krémet kentem magamra, és 20 percet gurulgattam. Elég rendesen fel kellett öltözni, mert hideg idő várt minket, és tudtam hogy ez fönt a hegyen csak hűvösebb lesz.

Az első emelkedőn elég hamar el is kezdtünk elég rendes tempót menni, én a a felénél le is akadtam a legelejéről, tudtam hogy itt inkább megéri tartalékolni, és lefelé úgyis sokat tudok majd visszahozni a többieken, ha csak nem szorulok be valaki mögé. Naszódi Zsolt már az első emelkedőn elég rendesen ellépett.
Az első lejtő előtt már sikerült is megfognom pár ember, majd lefelé folyamatosan tudtam előzgetni, és abszolút 2. helyen tudtam kijönni az erdőből. Utána a sík részeken hárman verődtünk össze, Tóth Marcell, Vock Balázs és én. A gázlókon így hárman mentünk át. Majd Tóth Rajmund ért fel ránk. Majd egy technikásabb lefelén Balázs és én léptünk el a többiektől. A frissítőnél meg kellett álljunk, hogy olajozzunk egyet, a gázlók miatt. A 2. kőris-hegyi mászást 6-an kezdtük meg, Vas Peti, Reznyik Sanyi, Rajmund, Balázs, Marcell, és én. Rajmund és Balázs elég hamar ellépett tőlünk, én nem akartam velük menni, bár lehet, hogy nem is tudtam volna, de inkább tartalékoltam, mert számítottam a Kőris-hegy után egy hosszabb tolásra. Így Petivel, és Sanyival abszolváltam a mászást, de Peti ellépett tőlünk. A mászás végénél Kakas Lacit is meg tudtam fogni.

A lelefén elég gyorsan tudtam menni, mivel végig tekertem minden részt, azért, hogy ne hűljek ki (itt 6-8 fok volt). A lefelé utáni aszfalton folyó ügyeimet intéztem, ezért fel is értek rám Laciék. A síkon be tudtam állni Sanyi mögé, szóval nyugodtam tudtam kajálni egyet, és a második RQmax tablettámat is bevettem (ezek nagyon sokat segítettek). Szóval rendesen felkészültem a hosszú tolásra, de odaérve rá kellett döbbenjek, hogy ezt a részt kivették. Szóval hiába tartalékoltam. Innen a célig már csak egy hosszú elnyúlós dózer út volt. Egy ideig még maradtam Laciékkal, de a cél előtt 15 kilométerrel elléptem tőlük, és innentől végig egyedül mentem. Sajnos a 60. kilométernél enyhe görcsök kerülgettek, szóval inkább visszavettem a tempómból, és biztonságosan bepörgettem a célba.
Így a kategória 1. hely és az összetett 4. hely jutott nekem.

Köszönöm a versenyzési lehetőséget a Mesterbikenak! A bringa megint nagyon király volt. Gumi téren megint az X-Kingre esett a választásom, ami úgy tűnik jó döntés volt, bár most a sok dózerre való tekintettel jóval magasabb nyomáson versenyeztem velük. A verseny közben 2 sima, 2 koffeines, és 2 XX-Force gél, és 2 szelet (1 a rajt előtt) csúszott le. A Sunrace sor, és lánc megint kiválóan tette a dolgát, szerencsére most nem ragadt be úgy a váltás, mint a múlt héten.

Még nem érzem magamat nagyon jó formában, de úgy érzem, hogy kezdek belelendülni a dolgokba, szóval minden adott ahhoz, hogy egy jó versenyt fussak jövőhéten, már nagyon várom.
Gratulálok mindenkinek!

Dupla hétvége

Buda maraton után nem jelentkeztem (nem láttam értelmét), mivel fél kör után kiálltam. Nagyon nem forogtak a lábaim, meg fejben sem tudtam a versenypályán lenni.

Ez volt, van ilyen...

Ezután a Vértesbe vetettem be magam. Zsomborral (Palumby) utaztunk le a szombati XCO versenyre, majd lent is aludtunk, aztán vasárnap a maratonon álltunk rajthoz.

Az XCO versenyen egy dobogós eredményt reméltem magamtól, de igazából csak mint egy edzést fogtam fel, de természetesen szerettem volna magamból a maximumot kihozni. Sajnos egész héten viszonylag fáradtnak éreztem magamat. Szóval éreztem, hogy nem életem versenyét fogom tudni produkálni. Nos ez az állapot egy 6. helyre volt elég. Nem vagyok csalódott, mert tudom, hogy számomra nem ez a versenyszám az első számú. De örülök, hogy Dina Danival egy jót tudtam meccselni a 3.-4. körben. Na de inkább megyek sorban. A rajtköröm szokás szerint kritikán aluli volt, az első emelkedőn le is akadtam a srácokról, nekem az 1. kör mindig mélypont. Majd a 2. körben szépen kezdtem feljönni Danira. A 3. kör elejére föl is tudtam érni rá. Bevallom, hogy nem akartam vele nagy versengésbe kezdeni, inkább megpróbáltam neki segíteni, ezért rögtön előre is álltam, és mondtam neki, hogy nyomjuk ahogy tudjuk, hátha levadászunk valakit. Sajnos ez nem jött össze, de elég jó tempókat tudtunk menni így együtt. Aztán az utolsó körben Dani rántott egy nagyot az emelkedőn, én ezt nem tudtam átvenni, nagyon erős volt. Így beértem a 6. helyen. A srácok nagyon erősek voltak, gratulálok nekik!

Ezek után Zsomborral a pihenésnek adtuk át magunkat. Kipróbáltuk az összes medencét, bár elég hidegek voltak, szóval inkább maradtunk a jacuzzinál.

Vasárnap volt az én igazi versenyszámom. A maraton. Már vártam ezt a versenyt, mivel ez volt idén az első rendes maraton. 57km, 1300 méter szinttel. Ez még önmagában nem is lett volna nagyon durva, viszont reggelre elég rendes eső esett, szóval adott volt a sártenger. Szerencsére verseny közben nem esett, de nagyon jól jöttek az X-King gumik, nélkülük járhatatlan lett volna a pálya. A guminyomást is alacsonyabbra vettem a sár miatt, elől 1.6, hátul 1.7 bárral mentem.
Rajt előtt görgőn melegítettem, nagyon nyugodt tudtam maradni, a pulzusom sem volt magas, ami sajnos elő szokott fordulni.

A rajt után teljesen együtt maradt a bagázs, majd az első kis huplin Buzsó rántott egy kicsit, így ő már rögtön ellépett. Beérve az első füves részre rögtön sártenger várt minket. Keréknyomok, tele vízzel. Rögtön az elején el is lépett 5 fő a mezőnyből, Buzsó, Cleppe, Szalay Peti, Táncos Sanyi, és Zóka Zoli csapattársam. Őket követtük egy nagyobb bolyban, majd ebből a csapatból az első emelkedő végére hárman maradtunk: Papp Dénes, Hernáth Márton, és én. Az aszfalton is együtt maradtunk, itt elég laza tempót hajtottunk, föl is értek ránk páran, de a következő emelkedőre megint hárman maradtunk. Az első kört gyakorlatilag végig így tettük meg. Néha volt, hogy valamelyikünk kicsit előrébb, hátrébb került, de mindig összerázódtunk. Nagyon örültem az első körömnek, mivel nagyon könnyedén tudtam bringázni. Beérve a Villaparkba felvettem a frissítőmet, amit itt is szeretnék megköszönni a Vas családnak.

A második körben kezdődtek a bajaim. Az elején Dénes ellépett tőlünk, így ketten maradtunk, kerülgettük egymást. Aztán sikeresen el is tudtam lépni Marcitól, és ki is tudtam alakítani egy 30-40 másodperces előnyt. Ezután sajnos egy rosszul elhelyezett szalag miatt elvesztettem körülbelül 2 percet, szóval megint együtt mentünk tovább. Ezek után jöttek a dagonyás részek. 1-2 tolós is volt, amikor eltömődött a kerék a sártól. Szerencsére egy ilyen részen el is tudtam menni Marci mellett.
Sajnos ezután folyamatosan lassultam, mivel a sár több energiát kivett belőlem, mint ahogyan én azt gondoltam. Eléheztem. Szóval Marci el is ment mellettem, meg még Nagy Szabi is. Egyszerűen elrontottam a kajálást. De végül bekóvályogtam a 9. helyen, ami a korosztályomban győzelmet jelentett. Úgy érzem, hogyha nem éhezem el, akkor sokkal jobb versenyt tudtam volt futni, de remélem, hogy ezt majd a Bakony maratonon be tudom bizonyítani

Köszönöm a Mesterbikenak, hogy versenyezhettem, a Giant nagyon jól szuperált. A Continental X-King gumik nagyon jól bírták a sarat, király volt. Sajnos az A2Z kerékszettem még nem állt össze, de úgy néz ki, hogy Szilváson már azzal tudok menni.