Szerencsére az érettséginek vége lett, viszonylag jól is sikerültek a vizsgák. Jöhettek a kemény edzések. Duna maraton előtti héten például sikerült összehoznunk egy közel 23 órás hetet. Nagyon fittnek éreztem magamat még a hét végén is. Természetesen a verseny hetén visszavettünk az óraszámból, hogy kipihenjem magamat.
Duna maraton:
Az új pályának sok részét múlthéten bejártuk, így tudtam, hogy körülbelül mire számíthatok. Nekem személy szerint ez a pálya nem tetszett annyira. A lefelékben nem volt semmi élvezet, csak széles nyomvályúkkal teli utakon engedtük a bringát. Plusz a sípálya. Így ahogy bele volt rakva ez csak a versenyzők sz*patása volt a szememben (elnézést a szóhasználatért). Bár én nem ismerem a Pilis északi ösvényeit, de biztosan máshol is fel lehetett volna vinni a pályát...
A rajtunk együtt volt a hosszútávéval, így a 20-30. sorból tudtam rajtolni. Az elején löknöm is kellett egy kövéret, hogy felérjek a spiccre. Összerázódtunk egy kisebb bolyba, Zóka Zoli, Tánci, Horvát Attila Vilmos, Zsombor, és még páran.
Együtt haladtunk, majd egy kicsit meredekebb résznél én megúsztam, mivel elkezdtem érezni a nagy hőséget, és tudtam, hogy így nem tudok majd végig menni. Azt gondoltam ki, hogy kicsit vissza veszek, próbálok keveset kapni Zsomboréktól, utána pedig visszaérni rájuk a végén, hátha ők megfőzik magukat a melegben.
Dobogókő utána éreztem is, hogy kezd megjönni a tempóm. Lefelé nagyon jól tudtam haladni. Viszony később ez is lett a végzetem. Mármint a sok nyomvályú. Pilisszentlélek előtt az erdőből kifelé hirtelen változtak a fényviszonyok, és én egy pillanatra nem láttam semmit se. Elég gyorsan mentem, és kifogtam egy nyomvályút, aminek ez lett a vége:
Volt 3 ember a pálya szélén, így ők segítettek összeszedni a bringámat. Mondták, hogy hívnak mentőt, de mondtam, hogy nekem nem kell, én betekerek. Szerencsére a fájdalmat annyira még nem éreztem, az adrenalin elnyomta.
Viszony ezután jött csak az igazi nagy halál. Szántóföldeken tekerni ilyen állapotban 40 percet, a legnagyobb melegben. Hiába ittam meg a verseny közben 2 kulacs izót és 2 kulacs vizet. Az utolsó 10 percben két középtávos is kikerült, úgy hogy be sem tudtam állni mögéjük. Így végül felnőttben 4. helyen, abszolútban pedig azt hiszem 6. helyen jöttem be.
Rögtön kerestem egy is kis árnyékot, amit a Nutrixxion sátor alatt találtam meg. Rögtön le kellett feküdjek, és elkezdtem remegni. Icus látta, hogy mennyire rosszul nézek ki, rögtön el is küldött a mentősökhöz. Ők az állapotomat látva először lefertőtlenítették a sebeimet. Ezek után annyira rosszul lettem, hogy lefektettek.
Vérnyomás: 90/60... Így kaptam egy infúziót.
Számomra ez a verseny egy hatalmas összeesést eredményezett. Most csak azzal próbálok foglalkozni, hogy kipihenjem magamat, minél előbb tudjak edzésmunkát végezni, és két hét múlva a lehető legjobb teljesítményemet tudjam nyújtani az országos bajnokságon.
