Én úgy jöttem ide, hogy egy nagy versenyt szerettem volna menni. A hét közepétől elég jól is mentek az edzések, bizakodva álltam a rajtkapu alá. A korosztályunkban nem egy erős srác állt rajthoz. Hernáth Kornél, Kádi Pepi, Gönczy Gergő. Számítottam rá, hogy itt nagy csatát fogunk vívni a győzelemért.
A rajtban a szokásos dolgok történtek. Mindenki elment, én pedig hátul forgattam. Nem éreztem magam rosszul az első emelkedőn, de nekem olyan szinten nem szokott menni a versenyek első része, hogy így is mindenki előttem volt a korosztályomban. 12 kilométer után azonban elkezdtem tűrhető tempóban haladni, és fel is értem Gergőre, meg Tar Benire is (itt még azt hittem, hogy ő is U19-es). Innen Ördögoldal közepéig együtt mentünk. Én elég jól tudtam tartalékolni, jól éreztem magam a bringán. Beni az emelkedő felénél leszakadt, így Gergővel ketten maradtunk. Ördögoldal után én egy kicsit megúsztam, de a sípályán hirtelen tempót váltottam, és így viszonylag nagy előnyre tettem szert. Ezután jött az első pihenősebb lefelé, itt ettem egy szeletet, lecsúszott mellé egy gél is, meg persze egy RQmax tabletta, ami itt nagyon jól jött. Viszonylag jól feltöltődtem, ami nagyon fontos egy ilyen hosszú versenyen.
Tudtam, hogyha beakarom érni az előttem lévőket, akkor innentől kezdve kell igazán nagyot menjek, ezentúl semmi tartalékolás, csak ami a csövön kifér. Meg is próbáltam ebben a tudatban menni, de semmit sem gyorsultam, sőt talán még lassultam is. A hosszabb aszfaltos sík részt sajnos egyedül kezdtem meg, tehát nem tudtam valami nagy tempót menni. Itt már egyértelmű volt, hogy én ma csak a harmadik helyért tudok küzdeni. Az aszfalt vége felé fel is ért rám Beni, és Kiss Robi (ők mind a ketten Bringabandások). Gondoltam, hogy biztosan ki fognak golyózni engem, mivel éppen el is kezdett görcsölni a combom. Valahogy még is rajtuk tudtam maradni, de egy hirtelen tempóváltást biztosan nem bírtam volna ki. Tudtam, hogy a lefelében erősebb tudok náluk lenni, még akkor is, hogyha ez egy szinte végig tekerős lejtmenet. Ez be is jött, de még mielőtt el tudtam volna távolodni a srácoktól Benivel elég rendesen összeakadtunk egy kanyarban, szerencsére pont nem estünk egymásra. Viszont nekem kitörött két küllőm, szóval egy közepes méretű nyolcassal kellett abszolválnom a maradék 10 kilométert. Szerencsére pont elforgott a kerék, így be tudtam érni a kategória 3. helyen, abszolútban pedig a 10. helyen végeztem.
Nem éreztem magamat jó formában, nem fogtam ki valami király napot. Úgy érzem, hogy ennél jobb eredményre lettem volna képes, de most ez jutott. Remélem, hogy a következő hétvégén jobb versenyt tudok majd menni. De még az is lehet, hogy versenyek lesznek belőle, de még nem biztos, hogy mind a két nap fogok versenyezni.
Köszönöm a támogatást minden támogatómnak!!
Gratulálok mindenkinek!
A fotókért köszönet Tirszin Janinak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése