Az eddig legjobb 2. hely - XKovácsi

Nos az idei XKovácsi számomra elég jól sikerült. Saját magamat is megleptem azzal, hogy milyet tudtam menni, mivel nem éreztem magamat valami jól a verseny előtt. Ugye két hete eléggé tropára vágtam a hátamat, de ezt elég jól kihevertem, és az edzéseken már nem is éreztem, hogy itt probléma volt.
Pénteken a suliban viszont egy elég hirtelen, és éles fájdalom nyilallt be a hátamba, na ettől jól meg is ijedtem, szóval miután hazaértem rögtön mentem is le a gyógytornászhoz, hogy ragassza le a hátamat, nehogy megint bajaim legyenek, és ezen múljon egy hazai verseny. Szerencsére a tapaszoktól rögtön jobban is éreztem magamat. Ezek után épeszű ember már csak otthon pihen, és alszik. Én nem így tettem, mivel osztályos vacsoránk volt a suliban. Elegánsan öltözve meg is kezdtük a kajálást 9 körül, és minden osztálytársam, és a tanáraink bőszen pezsgőztek, boroztak, stb... Nekem ez most kimaradt a verseny miatt, szóval 1 pohár kölyök pezsgő és jó sok limonádé elfogyasztása után éjfél körül ágyba is kerültem.

Hazai, és egyben családi verseny is lett a szombati megmérettetés, mivel a bátyámat (Máté) sikerült rábeszélnem arra, hogy jöjjön ki, és frissítsen is engem. Ez nagyon jól jött, köszi Máté!
Szerencsére kitudtam aludni magamat, mivel csak azért kellett felkeljek "korán", hogy időben kajáljak. Ezután is csak nyugiztam otthon, és a rajt előtt 45 perccel Mátéval kitekertünk Nagykovácsiba. Őt eligazítottam, majd én még gurulgattam, aztán beszólítás.

Nem volt valami durva rajtunk, elég nyugisan gurultunk el Remeteszőlősig. Amint beértünk terepre Táncos Sanyival előre álltunk, és ő elkezdte diktálni az iramot. A Kastélyparkban már csak hárman voltunk, Sanyi, Pepi, és én. Mögöttünk senkit sem láttam. Eléggé meglepődtem magamon, mivel én nem vagyok egy jó rajtoló, most pedig ott voltam a legelején. Ennek nagyon örültem, és nagy motivációt adott. Így hárman mentünk együtt a Kutya-hegyig, persze néhol kicsit szétakadtunk, főleg én voltam az aki néha megúszott, de a lefeléken mindig letudtam dolgozni azt a pár másodpercet, amit veszítettem. Ez a ledolgozás olyannyira jól sikerült a Kutya-hegyről lefelé, hogy bő fél perccel el is gurultam Sanyiéktól. Így egyedül maradtam, de nem akartam megpróbálni egyedül küzdeni tovább, mert tudtam, hogy messze van még a cél. Viszont a meredek felfelé megint nem haladt valami jól, így el is mentek mellett a srácok, majd Tiger is hátba csapott, és irdatlan tempót menve rögtön el is ment. Fent Mátétól megkaptam a kulacsomat, és robogtam is tovább, hogy megfogjam az előttem lévő három középtávost.

Sajnos a lankás rész Anna-lakhoz nem haladt valami jól. Ennek egy elég konkrét oka volt, ami nem volt más, mint hogy megint elkezdett irgalmatlanul fájni a hátam. De hát úgy voltam vele, hogy itt vagyok a mezőny szinte legelején, úgyhogy nyomni kell, ha meg fáj, akkor fájjon csak. Nyomni kell és kész! Anna-lakhoz kiérve Mátétól megkaptam a 2. kulacsomat, mondta, hogy Pepi kettő perccel van előttem. Hát ez nem valami kevés, de szerencsés esetben ledolgozható, szóval innentől nyélen kell menni a végéig. Teszteltem is magamat egy kicsit a dózeres lefelé előtt 1-2 perces emelkedőn. Szerencsére elég jó tempóban tudtam felmenni, és a pulzusom is rendben volt. A nagy-kopaszi mászás elején is elég jól ment, aztán kicsit belassultam, vagy csak Papp Dénes ment brutál jó tempót, mivel elég jó lendülettel jött mögöttem. Ezt ki is használtam, és rögtön beálltam mögé. Az egyik visszafordítóban megláttam Táncos Sanyit magam előtt 30-40 mp-re. Rögtön el is kapott a hév, hogy meg kéne fogni. Dénessel haladtunk tovább. A Nagy-kopaszról lefelé majdnem estem egy k*rva nagyot, mivel egy igen tisztelt rövidtávos számára a jobbról jövök azt jelentette, hogy elkezdett az út majdnem teljes széltében kacsázni. Azt kösz! Ezen buktam vagy 10 mp-t, de sikerült visszaérjek Dénesre. A Vörös-pocsolyásra felfelé Dénes elég keményen ment, és szépen el is kezdtem görcsölgetni. Pörgettem 1-2 percet, aztán szerencsére elmúlt. Itt megjelent előttünk pár méterre a Vas Peti, Kis Józsi duó.

Gondolatokat összeszed, sóhajt egyet (ez fájni fog), aztán megindultam, hogy felérjek Sanyira. Petiék mellett elég szépen el is tudtam menni. Tombolt az adrenalin, innentől kezdve mindenhol nyél. Meg is láttam Sanyi hátát. Egy rövid emelkedő végén felértem rá, de nem akartam vele menni, és várni a sprintre, hanem megpróbáltam rögtön elmenni. Ez elég jól is ment, a rajtkörre beérve már bő 100 méter előnyöm volt. Innentől ezt a célig már csak növeltem. Nagyon jó érzés volt. Így abszolút 3., kategória 2. helyen értem célba. Gratulálok Pepinek, nagyon nagyot ment!

Köszönöm Máténak az itatást, nagyon jól esett, hogy a bátyám állt kint a pálya szélén, sajnos ritkán van ilyen. Köszönöm a Mesterbikenak a versenyzési lehetőséget. A Continental Race King gumik ismét nagyon jó tempómenőnek bizonyultak. Sajnos még mindig edzőkerékkel kellett versenyezzek, de nagyon remélem, hogy Csömörön bő 1 kilóval könnyebb lesz a bringám :). A verseny közben 4 db Nutrixxion gélt nyomtam le, 2 simát, és 2 XX-Force-t. Kettő RQmax tablettát is elszopogattam.

Köszönöm mindenkinek a biztatást!